|
Szeretettel meghívjuk Olasz Tamás Belső india kiállításának és a Tripont galéria megnyitójára október 29-én 18.00kor. Olasz Tamás kiállítása: Belső india
"Indiát sokféleképpen lehet fotózni.
Nekem volt olyan szerencsém, hogy Indiában készíthettem Belső indiám fotográfiáit amiért köszönetet kell mondanom az indiai embereknek."
placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder placeholder
A kiállítást megnyitja: Keleti Éva
Megnyitó időpontja: október 29. 18.00
Utolsó nyitva tartási nap: november 28.
Nyitva tartási idő: 10-18
Tripont Galéria 1119 Bp., Thán Károly u. 17.
Olasz Tamás Önéletrajza
1977 táján lehetett, mikor 12 évesen megkaptam életem első fényképezőgépét, egy Smena-t.
Ekkor fedeztem fel először a fotó adta lehetőségeket, s ma is nagy becsben tartom azokat a fotókat, melyeket kirándulások alkalmával az akkori barátaimról készítettem. Hogy ki tanított meg a blende, záridő stb alapfogalmak használatára? Már sajnos nem emlékszem.
Három évvel később jött az elhatározás, hogy elkezdek komolyan foglalkozni a mohákkal, azon belül is Mongólia mohaflórájának kutatásával.
Ekkor még csak 15 éves voltam, de a cél érdekében a gimnázium mellett bejártam mongolul tanulni az ELTE Mongol szakra. Emellett, hogy az anyagiakat is megteremtsem a következő évre tervezett mongóliai utazásomhoz, a nyári szünetben egy maszek kőműves mellett dolgoztam.
Fizetésem egy részéből azonnal vettem egy Praktica fényképezőgépet. 1982ben végül egyedül utaztam el Mongóliába mohákat gyűjteni. A gyűjtés dokumentációjaként készítettem a vegetáció fotókat. Sajnos ezen az úton tönkrement a Praktica gépem, melyet a következő év mongóliai gyűjtő expedícióra lecseréltem egy Chinon CM4s-re. Ez a fényképezőgép a mai napig megvan, idén kapta meg ajándékban 8 éves Domonkos fiam.
1984ben kezdtem tanulmányaimat a Kertészei egyetemen, ahol továbbra is mohakutatással foglalkoztam, és bár sokat fotóztam, egyelőre csak a praktikus oldalát használtam ki a fotózás adta lehetőségeknek.
1986ban ismét egy mongol gyűjtőút következett.
1989ben diplomáztam le, s ahogy lenni szokott, én is kerestem az utam. A családalapítás, egzisztencia építés évei következtek.
1993ban alapítottam jelenleg is működő cégemet. Valami azonban nagyon hiányzott. A művészet mindig is foglalkoztatott. Gimnazista korom óta írok verseket.
A fordulópont 1996ban jött el, amikor beiratkoztak az ASA tanfolyamára. Ettől kezdve változott meg minden. Végre rátaláltam az útra, a képi kifejezésformára.
1997ben tizenketten megalakítottuk a Fénytörők alkotócsoportot. Általában évente rendeztünk egy kiállítást. Havi rendszerességű gyűléseinken igyekszünk építő jellegű kritikával segíteni egymást.
Bár nem a fotózásból élek, a céges teendők mellett minden időmet és gondolatomat a fotográfia tölti ki. 2005 márciusa óta tagja vagyok a Magyar fotóművészek szövetségnek.
|