Vásároljon online vagy hívja a +36-1-808-9888-as telefonszámot!
Üdvözöljük oldalunkon! Szeretne bejelentkezni?

Amikor a kutya irányít

2017.01.02. 10:28
Címkék: d610, d750, nikon, szoftbox
Szerző: Bogi

Macskám van, és macskát szerintem csak akkor lehet fotózni, ha evés után félájultan alszik. Egyszer megpróbáltam szándékosan giccses képeket készíteni róla. Fogtam egy gombolyagot, és addig piszkáltam vele a cicát, amíg a kezdeti megszeppenésből düh lett: azzal a giccsesnek szánt képsorozattal a legördögibb macskaarcot sikerült megörökíteni, amit életemben láttam. Ennyi tapasztalattal a hátam mögött kérdeztem Valter Viktor állatfotóst – és kiderült, hogy egy profi ezt minden ponton máshogy csinálta volna.


Szerinted milyen technikai háttér szükséges, ha valaki szép képeket szeretne a kutyáiról?

Mielőtt bárki belekezdene a kutyák fotózásába, a legfontosabb az, hogy szeresse az állatokat, nem pedig a technika. Aztán kreativitásra, kitartásra, türelemre és persze pénzre van szükség. De bele lehet kezdeni egy DX-es, croppos vázzal is az állatfotózásba, csak kompromisszumokat kell kötni.  Ha valaki a felszerelése korlátait emlegeti, mindig azt mondom, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

Én 18-105-ös kitobjektívval kezdtem, egy Nikon D5100-on. És rengeteg olyan fotót csináltam, amiről meg nem mondaná az ember, hogy egy kb. 100.000 forint értékű felszereléssel készült. Felvették a versenyt külföldi fotósok hasonló stílusú képeivel is. Utána összespóroltam egy 35 mm-es fix optikát, később pedig egyre inkább szerettem volna kipróbálni a teleobjektíves fotózás rejtelmeit is, ezért vettem egy 85 mm-es fix optikát is. Tűéles képeket futkározó kutyákról persze nem készítettem ezzel a felszereléssel.


Egy idő után bele szerettem volna kóstolni a full frame világába. Az ISO-érték korlátozott az első váznál, és  azért is vonzott a full frame, „mert a nagyok is ezt használják”. Abszolút megérte a befektetés. Vannak olyan szegmensek a kutyafotózásban, amelyek megkövetelik a precízebb, gyorsabb autofókuszt és a jobb színdinamika-tartományt. Nekem ez mindenképpen fontos volt, hiszen a képeimben a látványvilágra helyezem a hangsúlyt. Persze a tartalmi mondanivalót is igyekszem erősíteni, de a visszajelzések alapján még mindig a látvány fogja meg inkább az embereket. Ezért esett a választásom a Nikon D610-re, mert a dinamikatartományáról sok jót hallottam. Minden vágyam lett volna a Nikon D750-es, de az anyagi korlátok miatt nem volt lehetséges, és inkább minőségi objektívbe fektettem be annyit, amennyit még tudtam.

Tehát aki el szeretne kezdeni állatot fotózni, annak érdemes beruháznia egy tükörreflexes gépbe. Ehhez kezdésként kb. 20 mm-től egészen 200 mm-ig legyen egy olyan objektívparkja, ami kielégíti az igényeit. Ez persze szubjektív – erősen függ az adott egyén stílusától. Van, aki a fix objektívek jobb képminőségére esküszik, van, aki a zoom objektívek nyújtotta rugalmasságra. Szerintem gépvázból érdemes olyat választani, ami alkalmas a sportfotózásra valamilyen szinten. A Nikon D610 jelenleg kielégíti az elképzeléseim nagy részét a Nikon 80-200 mm-es objektívjével.  Sokak portrézásra és tájképek készítésére használják ezt a vázat, én viszont szeretem feszegetni a technika nyújtotta határokat, és túlszárnyalni, amennyire csak lehet.

A 85 mm-es fix optikát és a 35 mm-es objektívet az új vázhoz is megtartottam (azóta már nincs a tulajdonomban), hiszen full frame vázhoz is tökéletesek. A Nikon D610-es vázhoz jópár más objektívet is használtam.  Tanuláshoz a fix objektíveket ajánlom, javítják a komponáló készségünket azzal, hogy korlátok közé vagyunk szorítva egy adott gyújtótávolságban. Minél kisebb ez a gyújtótávolság, annál hatékonyabban tanuljuk meg az adott milliméter előnyeit-hátrányait. Így megfelelő elképzelést alakíthatunk ki a későbbi beruházásainkat, fejlesztéseinket illetően.


Mennyire használsz mesterséges megvilágítást?

A természetes fények híve vagyok, mindig is természetben fotóztam, de akadnak olyan helyzetek, ahol muszáj szerepet játszania a vakunak. Ilyenkor manuális vakut használok egy 20x30 cm-es mini softboxszal. Rádiós kioldóval együtt ez 30.000 Ft körüli beruházás. Azért van szükségem a rádiós kioldóra, mert nem állíthatok fel egy állványt nagyobb softboxszal. Természetben fotózom, folyamatosan mozogni kell. Általában a gazdákat kérem meg, hogy tartsák a vakut, de ez persze az objektív milliméterállásától függ. Szélben, hóesésben, esőben helyt állt már ez a fajta világítás. Ritkán használok ernyőt is.

Egyébként ezt a világítási technikát egy példaképemtől lestem el. Kaylee Greer a hölgy neve, egy bostoni fotós. Ő Beauty Dish-t használ, külső tápról, és mindig van egy fix segédje. Én ehhez akartam olcsóbb alternatívát kialakítani. Hatalmas kihívás ugyanazt a minőséget hozni, mint egy hivatásos fotós, aki tudja állni egy professzionális felszerelés költségeit.


Szerinted milyen egy jól sikerült kutyás kép?

Én a kutyák érzelmeit szeretem viszontlátni a képeken. A kutyákon ugyanis szinte emberinek tűnő érzelmek mutatkoznak meg. (Pedig számos tudományos megfigyelés alátámasztja, hogy a kutyák nem úgy éreznek, mint az emberek, nem is érünk el mindennel pozitív eredményt, ami az ember szívéhez közel áll.) Hogy csak egy példát mondjak: a kutya ragaszkodása a gazdájához. Jól mutatja az a képem, amikor egy Vino  nevű tacskót fotóztam napnyugtakor. Ez a kép a gazda és kutya közötti harmonikus kapcsolatot mutatja be. A harmónia egyébként olyan fotóimon is meg szokott jelenni, amelyeken csak két kutya látható. Az egyik képem egy golden retrievert és mellette egy kölyök border collie-t ábrázol. Remek párosnak tűnnek a képen: megmutatkozik a személyiségük. A golden retriever képes úgy figyelni a kölyökkutyára, mint szülő a gyerekére, pedig két különböző kutyafajtáról beszélünk.

Emellett fontos nekem, hogy megfelelő harmóniában legyen a kutya megjelenése a természet színeivel.


Hogyan készülsz fel egy fotózásra?

A képeim nagy része beállított. Koncepció alapján dolgozom, a sorozatokon belül az egyes képek helyszínét, kompozícióját is megtervezem, és persze az összes technikai részletet, pl. az objektívhasználatot. Előre kitalálom az ütemtervet is, mondjuk egy óra a Szabadság-hídnál, másfél óra a rakparton, majd fél óra futkározós képkészítés a Margitszigeten. Ez rengeteg felkészülést igényel. Persze megesett már, hogy valami véletlenül történt, és jól sült el – ezek a pillanatok olykor még többet is mondanak.

Mindig azt hittem, hogy ez spontán dolog, az ember alkalmazkodik az állathoz.

Van, ami nem kiszámítható. Egyszer egy Mira nevezetű border collie-val és a gazdájával a Szabadság-hídra mentünk. A hídon azonban megjelent a villamos. A kutya erre a fülét-farkát behúzta, olyan félelem látszott rajta, mintha összedőlne benne a világ. Ölbe vettük, levittük a hídról. Az ezután készült képek között van olyan, amin Mira látszólag cukin néz – valójában akkor még félt és szomorú volt.

Nekem az a legfontosabb, hogy a kutya jól érezze magát a fotózáson. Nem kényszeríthetem semmire, ahogy a természetfotósoknak is tiszteletben kell tartaniuk a természetet.


A fotózáshoz, gondolom, előbb meg kell ismerned az állatot.

A fotózásaim nagy része ismeretlen kutyákkal zajlik, ezért mindig hagyok arra egy-két órát, hogy megismerjem az adott kutyát. Hol vannak a határai a türelem, fegyelmezettség, koncentráció terén? Helyben tud maradni? Hogyan reagál, ha lehasalok elé, és azt mondom, hogy „ülj”? Vagy csak a gazdájára hallgat? Ezek meghatározóak arra nézve, hogyan sikerülnek majd a képek. Legalább olyan fontos a közös összhang a kutyával nekem is, mint egy kutya-gazdi kapcsolatban.

Kénytelen vagyok a kutya irányítása alá kerülni. Onnantól, hogy elkezdek egy fotózást vele, nekem kell alkalmazkodnom hozzá. Ha elmegyek egy másik országba, ott sem fognak csak a kedvemért magyarul beszélni. Figyelembe kell vennem a kutya temperamentumát és testbeszédét. Nyári fotózáson pl. nem a délután 3-4 óra körüli időpontot fogom kiválasztani. A fotó szempontjából sem előnyös az erős napfény, de a kutyáknak sem kellemes. Inkább fotózom napnyugtakor vagy a kék órában, amikor kedvező és gyönyörű is a környezet. Mindenben meg lehet találni a szépet, rajtad múlik.

Portréfotózásnál is fontos, hogy megismerjük a partnerünket – ugyanez igaz a kutyafotózásra is.


Hogy tudod lekötni a kutya figyelmét?

Azt, hogy a kamerába nézzen, csak játékkal vagy jutalomfalattal lehet elérni. Na jó… érdekes hangokkal is, amik nem túl emberiek. Mit is gondolhatnak rólunk ilyenkor négylábú kedvenceink? Vicces helyzetek kerekednek ebből. Nyár, Lánchíd, hőség, özönlenek a járókelők, fél méterre hasalok a kutyától, játéklabdát rázok az objektív fölött, cuppogok, közben valaki más a vakut tartja, a turisták pedig engem fotóznak. Eközben pedig koncentrálni kell a technika minden apró részletére. Kényelemre nem jut idő, ahogyan más munkában sem.  Fel kell készülni a legabszurdabb helyzetekre, és türelmesnek lenni. A városi forgatagban sok inger éri a kutyát, más ott fotózni, mint egy nyugodt parkban.

Minden kutyával „szót értesz” fotósként?

Olyan kutyával fotózok csak, akivel foglalkoznak, törődnek, és ez látszik is rajta. Korábban szerettem volna segíteni menhelyi kutyákon, hogy gazdára találhassanak, vonzóbbá akartam tenni őket a fotóimmal. Tárt karokkal is fogadtak egy székesfehérvári menhelyen. Csakhogy a menhelyi kutyák előéletét nem ismerjük, zavarodottak, nem tudnak megállni egy helyben, ezért nem tudtam olyan képeket készíteni róluk, mint amiket az elmúlt két évben készítettem. A mai napig bánom. A fegyelmezettség fontos ahhoz, hogy egy pózt, netán trükköt le lehessen fotózni. Persze vannak kutyák, akik eleve jobban kezelik az ember és a kamera közelségét.

Mit csinálsz, ha egy kutya fél a kamerától?

Valószínűleg rossz élmények érték azt a kutyát. Ez csakis pozitív megerősítésekkel javítható.

Hogyan kommunikálsz a kutyákkal fotózás közben?

Figyelem a reakcióikat, hogy mi tetszik, mi nem tetszik nekik. Például mikor unják meg a fotózást? Érdemes változatossá tenni a velük való munkát: kis mozgás, kis pihenés, kis mozgás... Egyszer beltéren, egy kanapén kellett fotóznom pomerániai törpespicceket, „Boo kutyákat”. Az egyik elaludt, a másik többször is a kamerába ásított. Olyan egyértelmű gesztusok ezek...


A kutya fajtájának van jelentősége számodra?

Még a sorozataim minősége is függ attól, hogy mennyire áll közel a szívemhez az adott kutyafajta. A border collie például bizonyítottan a legintelligensebb kutya, sok kutyafotós készít róluk képeket. Eszméletlen tudásuk van, nagyszerű trükköket lehet tanítani nekik, pl. hogy átöleljék egymást. Ez a kutya olyan érzelmeket és fantáziákat vált ki belőlem, hogy azt hiszem, emberi érzelmeket adok vissza, amikor fotózom. De a legkedvesebb sorozatom egy tacskóhoz kötődik. Róla és gazdájáról készítettem a legérzelmesebb sorozatot, ezt bármikor szívesen előveszem, olyan erősen nyilvánul meg rajta a gazda és a kutya közötti szeretet. 

Mekkora hangsúlyt fektetsz az utómunkára?

Eltüntetem a pórázt – a kutya póráz nélkül legyen kutya! A szemét kontrasztosabbá teszem és csillogóbbá. A bundájáról leszedem a fűszálakat. Ha van a képen fölösleges madár, rovar stb., azt eltávolítom. Javítok az árnyékokon, kontraszton, fényerősségen, telítettségen, szaturáción. A kép hangulatához igazítom a színvilágot. Szeretem a filmes színvilágot. Egy képem utómunkája sem egy és ugyanaz, belenyúlok a saját preseteimbe is Lightroomban. Olykor-olykor elrugaszkodom a természetességtől, új színt keresek, amivel a kép ellendül a valóságtól.


Miért kezdtél el kutyákat fotózni?

Körülbelül 2014-ben kezdett érdekelni. Korábban is fotózgattam, csak mobiltelefonnal, ha motorozás közben megfogott egy-egy részlet a természetben. A közeli ismerőseim pedig bíztattak. Maga a kutyafotózás talán a parkban sétáló kutyákkal kezdődött. Kommunikatív ember vagyok, kérdezgettem a gazdákat a kutyáikról. Édes, izgalmas sztorikat hallottam. Az egyik hölgy például büszkén mutatta, hogy a kutyája minden séta előtt választ egy plüsst a kosárból, és azt viszi magával a szájában egész séta alatt. Aztán egy kutyaiskolában kezdett bontakozni az állatszeretetem és a fotózás. Egy romos épületben, szakadt fotelben kezdtem fotózni a kutyákat, és ez megtetszett a gazdáknak is, nekem is. Jó szórakozás volt.

Egyre jobban belemerültem a kutyafotózás szakmai kérdéseibe. Példaképeket választottam, és tanultam tőlük. Kaylee Greer fotói szembesítettek azzal, hogy állatokról csodálatos képeket lehet készíteni. Ez bennem kreativitást és versenyszellemet indított el. Érzelmes embernek tartom magam, szeretném megmutatni az érzelmeimet. És azt, hogy az állatokban több van, mint hinnénk, csak nyitott szemmel kell járnunk. Ezt néha még egy kutya gazdája sem veszi észre, hiszen ő másképpen néz a kutyájára. Greer mellett Ksenia Raykova képei tetszettek még. Ő egy velem egyidős, 20-21 éves orosz lány, számos képét publikálták neki is. Döbbenetes, ahogy visszaadja az állatok személyiségét pillanatképek formájában.


Milyen jellegzetes témák vannak a kutyafotózásban?

Közkedvelt téma például a frizbi és a kutya kapcsolata. Claudio Piccoli olasz fotós, akit a Nikon is erősen promotál, azokkal a sorozataival vált híressé, ahol a kutya röpül a levegőben, ráharap a frizbire. Nikon D4-es vázzal és 300 mm-es gyújtótávolságú fix objektívvel egészen elképesztő végeredményt produkál. Aki ilyen tematikájú fényképezésére adja a fejét, az sportfotózásra alkalmas gépvázat és objektívet használjon. A minimum a 1/1000-es vagy 1/1250-es záridő, amihez persze nem kell a legprofesszionálisabb kamera. Ki lehet merevíteni ezt a fajta mozgást vakuval is, jóval hosszabb záridővel. Csakhogy senki sem fog a kutya mellett futni egy vakuval vagy állványt állítani. Ami pedig a kép elkészítését illeti: mindig legyünk egy lépéssel a kutya előtt.

Van fotós, aki stúdiófotózásban próbál újat mutatni, van, akit a betanított trükkök érdekelnek, van, aki sorozatokat készít. Én csak egy-egy beállított képre koncentrálok. De egyre jobban vonz az akciófotózás, készült is már ilyen képem. Belenagyítva látom a nyálcseppeket és szőrszálakat, miközben ugrik a kutya: ezek a részletek szabad szemmel nem láthatóak, és ez lenyűgöz.

Mindenki más irányzatot igyekszik képviselni újabb és újabb megoldásokkal. Mindenki munkájában van valami egyedi és elragadó. A kutyafotózás hálás és egyedi téma, amit csak csupa szívvel lehet csinálni. A mélységeit csak kevesen látják. Magyarországon csak 2-3 fotós foglalkozik ezzel komolyan. Például Gáti Oszkár Dániel, aki stúdióban készít kutyás képeket. Számomra a stúdiós képekből hiányzik a természettel való kapcsolat, a szépségei, a változó fények... Szerintem az állatnak a természetben a helye, és én szeretem is belekomponálni a természetet a képbe. A közeljövőben saját kutyát szeretnék. Új stílust, új irányzatot tervezek vele, ami az emberi tulajdonságokat fogja kiemelni. És megmutatja azt, hogy mennyivel jobb az élet egy kutyával.

Sok sikert kívánok mindenkinek, aki ezzel a témával igyekszik kifejezni önmagát és az állatok iránti szeretetét!


Ha érdekelnek Valter Viktor további képei, vagy felvennéd vele a kapcsolatot, keresd fel a Facebook-oldalát!




  • Típus Zoom-objektív
  • Szerkezet 11 csoport, 15 tag
  • Szűrőmenet mérete 67 mm
  • Típus Fix-objektív
  • Szerkezet 9 csoport, 9 tag
  • Szűrőmenet mérete 67 mm
  • Típus Fix-objektív
  • Szerkezet 6 csoport, 8 tag
  • Szűrőmenet mérete 52 mm
  • Valós pixelszám 24,3 millió
  • Érzékelő típusa CMOS
  • Wi-fi Nem
78 800 Ft
Nettó: 62 047 Ft
155 900 Ft
Nettó: 122 756 Ft
159 900 Ft
Nettó: 125 906 Ft
407 387 Ft
Nettó: 320 777 Ft
3év magyarországi garancia
  • Típus Fix-objektív
  • Szerkezet 9 csoport, 10 tag
  • Szűrőmenet mérete 77 mm
  • Valós pixelszám 24,3 millió
  • Érzékelő típusa CMOS
  • Csepp, por és ütésálló Igen
  • Típus Fix-objektív
  • Szerkezet 7 csoport, 10 tag
  • Szűrőmenet mérete 67 mm
479 900 Ft
Nettó: 377 874 Ft
564 900 Ft
Nettó: 444 803 Ft
3év magyarországi garancia
-52.000Ft visszatérítés
594 900 Ft
Nettó: 468 425 Ft
Kérem várjon!