Vásároljon online vagy hívja a +36-1-808-9888-as telefonszámot!
Üdvözöljük oldalunkon! Szeretne bejelentkezni?

Interjú Erdélyi Gáborral, a Sony nagykövetével

2017.11.30. 13:13
Címkék: a, sony, b2, profoto, profoto b2
Szerző: Noémi

A Tripont ezúttal Erdélyi Gábor többszörös díjnyertes fotóssal beszélgetett. Gábor Jelenleg a Sony nagykövete, emellett a magyar hírességek, zenészek, színészek, művészek fotósa: célja egy kortárs portré-arcképcsarnok létrehozása. Nemzetközi magazinok fotósaként portré, akt és divatfotókat készít.


Nem csak magyar színvonalon, hanem nemzetközi szinten is elismerésekkel gazdagodhatsz, mint Sony Magyarország Nagykövete (Sony Global Imaging Ambassador Hungary). Milyen út vezetett idáig?

Először nyomdász szakmában dolgoztam és a Képzőművészeti Egyetemre készültem, ahova nem vettek fel. Utána jogot tanultam és a közigazgatásban dolgoztam 10 évet. Közben rengeteget rajzoltam, festettem, majd első fiam születésekor rámtalált a fotózás. Egy pár megapixeles kis kompaktot tudtam venni csak akkor magamnak, de rögtön beleszerettem. Elkezdtem ész nélkül mindent fotózni, aminek a végén egyre több fotópályázaton nyertem egyre nagyobb díjakat. Úgy tűnt, tetszik az embereknek, amit látok. Egy idő múlva felmondtam és úgy döntöttem, hogy csak ezzel szeretnék foglalkozni. Az elején rengeteg munkát vállaltam el ingyen. Hálás voltam minden egyes lehetőségért, majd szép lassan elkezdtek érkezni a felkérések. Fotóztam filmforgatásokon werkfotósként. Kiemelkedő zenészeket kísérhettem el hosszabb magyar és külföldi turnékra. Egyre több magazin számára készíthettem portrésorozatokat. Rengeteg olyan szituációba kerültem, sok olyan barátságot köthettem, ami a fotózás nélkül elképzelhetetlen lett volna számomra. Hosszú út volt, de megérte. 



A képeiden látszik, hogy éjjel-nappal géppel a nyakadban mászkálsz, legyen az street fotózás vagy munka. Szinte élsz-halsz a fotózásért. Honnan ez a nagy szenvedély?

A fényképezést, a képalkotás örömét szeretem, nem egy-egy témát. Rendszeresen fotózok portrékat, aktokat, épületeket, úti beszámolókat, utcát, nemzetközi esküvőket. Persze van kedvencem, de alapvetően mindegy, hogy mit kell lencsevégre kapni. Imádom hallani ahogy kattan a zár, látni ahogy a fotóból kép lesz. Mindig van nálam valamilyen fotózásra alkalmas eszköz. Nem szeretek úgy kilépni az utcára, hogy nincsen nálam gép, mert biztos akkor megy majd el előttem életem eseménye. A szemem is folyamatosan jár körbe és mindenhol témát látok.
Szerintem mindenkinek megvan a maga „dolga” a világban, csak meg kell találni, hogy mire hivatott igazán. Én nagyon örülök, hogy megtalált a fényképezés. A munkám egyben a hobbim is. Szabad vagyok, a magam ura. Utazhatok és fényképezhetek. Sose vágytam ennél többre.



Kik voltak nagy hatással rád?

A fotózásba úgy csöppentem bele, hogy semmilyen történeti, technikai tudásom nem volt. Nem ismertem fotósokat. Sokáig nem is figyeltem senkit, nem olvastam utána semminek. Csak élveztem, hogy elkészülnek a fotók a saját képi világom szerint. Nem befolyásolt senki.
Igazán három nagy impulzus ért, ami megváltoztatta a gondolkodásomat a fényképezésről. Az első, amikor a kezembe kerül Sally Mann, Immediate Family című fotóalbuma. A második amikor Budapesten kiállított Anton Corbijn (azóta sem töltöttem olyan sok időt semmilyen kiállításon). A harmadik, amikor felfedeztem Annie Leibowitz portréit. Ezek után kezdtem beleásni magam a fotótörténetbe: nézegetem a nagyokat, olvasok technikákról, ötletekről, történetekről. Jelenleg a kedvenceim: Albert Watson, Herb Ritts, Peter Lindbergh, Alex Webb, Martin Parr, Jeanloup Sieff, Mark Seliger.



Mindig Sony-t használtál? Mennyiben más a Sony mint az eddigi fényképezőid?

Két éve vagyok Sony Nagykövet. Előtte sokféle filmes és digitális gépet kipróbáltam és használtam. Kompaktot, tükörreflexest, közép- és nagyformátumot egyaránt. Engem a kis méret és a kifogástalan képminőség győzött meg. Rengeteget utazok és nagyon-nagyon sokat sétáltam a hátamon 15-18 kg-os hátizsákkal. Jelenleg őszintén élvezem, hogy egy tenyérnyi kis géppel és egy 2-3 kg-os oldaltáskával a vállamon tudok jobb képminőséget produkálni, mint eddig bármikor.



Mesélj kicsit az A9-ről. Mennyivel változtatta meg a fotózási szokásaid az A7 RII-höz képest?

A 7RII a képminőségével és felbontásával verhetetlen. Lassabb, átgondoltabb fotózásra alkalmas. Az A9 egy sugárhajtású gép. Hihetetlenül gyors. Sport - és természetfotózásra ideális, de én az utcán is jól ki tudom használni a képességeit. Néha vissza kell fognom magam, mert a 20 kép/másodperces sebesség könnyen elcsábítja az embert, utána meg csodálkozom, hogy több ezer kép közül kell válogatnom. 




Bejártad már szinte az egész világot Japántól Amerikáig, hazai viszonylatban is számtalan hírességet fotóztál. Szmokingban küldted Árpa Attilát a tengerbe Barcelonában vagy éppen Kiss Tibit fotóztad meztelen nőkkel az ágyban. A modelled személyisége az, ami meghatározza az adott sorozatot?

Szeretném azt hinni, hogy igen, de természetesen nem mindig van így. Gyakran elég meredek ötleteim vannak, amit vagy elfogadnak vagy nem. Mindig elkérek valamilyen elérhetőséget, és próbálok kommunikálni már a fotózás előtt a leendő fotóalanyommal. Többször telefonálok, egyeztetek. Elmondom, hogy mit találtam ki, milyen helyszínt, milyen ruhát. Portréfotózásnál nagyon nem tartom jónak, ha a fotós és az alanya a helyszínen találkoznak először.

Árpa Attiláról a Playboy kért akkor egy sorozatot. Mi már jól ismertük egymást, sok fotózáson és beszélgetésen túl voltunk, nem volt nehéz meggyőznöm. Tudtam, hogy szeretni fogja az ötletet. Imádtuk csinálni: még a barcelonai tengerparton is leállt az élet, amikor teljes öltözetben cipőben, szmokingban besétált a vízbe. Kiss Tibivel az volt az első közös munkánk. A Gentleman Magazin részére készült egy nagyobb lélegzetvételű interjú mellé a sorozat. Nem találkoztunk, nem beszéltünk még előtte. Nekem rögtön összeállt a fejemben az anyag, de nem tudtam, hogy belemegy-e. Párszor felhívtam telefonon, kicsit gondolkodott rajta, majd azt mondta miért is ne. Azóta számtalanszor dolgoztunk már együtt vele, a Quimbyvel, majd a Budapest Bárral is.



Hogy épül fel egy átlagos fotózásod?

Megrendelőtől, igényektől függ. Szerencsére sokszor kapok szabad kezet. Egyszerűen kapok egy nevet, hogy kiről szeretnének portrét, sorozatot, reklámanyagot. Ezt szeretem a legjobban. Szeretek felkészülni az aktuális alanyomból. Kicsit utána olvasok, ha nem ismerem valakinek a munkásságát. Gyorsan összeáll egy kép a fejemben, amit megpróbálok megvalósítani. Kitalálom a helyszínt, odamegyek, megnézem, hogy mikor milyen fények vannak, milyen beállításokat szeretnék, kell-e világítás vagy elég lesz a természetes fény. Nem szeretek nagy stábbal dolgozni, de már megtanultam, hogy sokszor elengedhetetlen. Egy jó stylist vagy sminkes és különösen egy kreatív gyártásvezető nagyon nagyon sokat tud hozzátenni a végeredményhez. Tíz év után is izgulok minden egyes fotózásom előtt, hogy jó lesz-e, tudom-e kezelni a helyzetet.



Milyen távlati terveid vannak a jövőre nézve?

Évek óta félig külföldön élek. Rendszeresen megyek egyik országból a másikba, hogy minél több élményt, impulzust kapjak. Jelenleg éppen egy gyerekkori álmomat valósítom meg: Japánban vagyok hosszabb ideig. Északról déli irányba végig utazom, fotózom az országot. Jövőre ebből az anyagból készítünk majd egy kis kiállítást. Közben több hosszútávú projekten is dolgozom. Remélem pár bemutatásra kerülhet majd otthon is.



Amióta megjelent a Profoto Sony kompatibilis kioldója, azóta neked is volt szerencséd használni a B2 szettet. Pár szóban a tapasztalatokat le tudnád írni?

Nagyon szerettem. Mindent nyújt, amire én vágyom: kompakt, könnyen mozgatható, könnyen kezelhető, és kifogástalan minőségű. Ez már az a sebesség tartomány, amit én még nem használtam ki eddig. Több izgalmas sorozat ötlet is megfogalmazódott bennem, amiket a jövő év elején le szeretnék tesztelni sportolókkal, az A9-cel és egy Profoto szettel.

Honlap: www.erdelyiphoto.com

Kérem várjon!