Vásároljon online vagy hívja a +36-1-808-9888-as telefonszámot!
Üdvözöljük oldalunkon! Szeretne bejelentkezni?

Egy kezdő fotós New Yorkban

2018.03.29. 13:59
Címkék: fotó/kamera, teleobjektív
Szerző: Wolf

Amikor megtudtam, hogy Magyarországon évente több mint 2000 ember szerez hivatalosan fotós végzettséget, teljesen ledöbbentem. Tudom, hogy ennek a számnak a töredéke, aki valóban ezt a pályát választja hivatásként, de így is nagyon szoros a verseny. Arra gondoltam, talán inspirálhat másokat, ha mesélek kicsit arról, hogyan indult el az én fotós karrierem.


2015-öt írtunk, nekem akkoriban sikerült kijutnom Amerikába, hogy bemutatkozzak néhány reklámügynökségnek. Azzal a céllal mentem, hogy fotósként helyezkedjek el, de az ide vezető út még homályosnak tűnt számomra. Természetesen mindig nálam volt a fényképezőgépem, nehogy lemaradjak valami jó témáról. 

Épp a francia származású grafikus kolléganőmmel találkoztam az Ötödik sugárút és a 59. utca kereszteződésénél, aki nagy hírt készült közölni velem. Izgatott volt, és éreztem, hogy a következő mondatok nagyon fontosak lesznek.


Marien és párja New Yorkban


Marien és párja hat lombik beültetésen voltak túl, és addigra már le is tettek a babáról. A nagy hír az volt, hogy egy baba teljesen váratlanul, minden szakvélemény ellenére, természetes úton megfogant, és Marien már a 15. hétben van.

Régen örültem valaminek ennyire, mint abban a pillanatban az ő örömének, az utolsó két vetéléséről minden barátja tudott. Ebben a pillanatban annyira sugárzott a boldogságtól, hogy gyorsan elő is vettem a fényképezőgépem, és lencsevégre kaptam a mosolyát. Eközben olyannyira kiült az öröm az arcunkra, hogy észre sem vettük, hogy a szemközti padon ülő 30-as éveiben járó lány egy méretes teleobjektívvel lefotózott bennünket.

A lány oda jött hozzánk, megmutatta a képet és megkérdezte, hogy hozzájárulunk-e, hogy feltegye a weboldalára, mert fotózással foglalkozik, és természetesen nekünk is elküldené. Meg sem fordult a fejünkben, hogy nemet mondjunk, majd másnapra már a postafiókunkban is volt a fotó.

Pár nappal később, egy Scott Kelby workshop ("Rontsd el!") kapcsán eszembe jutott a park és a fotós lány, hogy mennyire laza és bátor volt, hogy mert készíteni egy képet, ami – nem mellesleg – szenzációsan visszaadta a pillanatot, amikor fotóztam a kolléganőmet. Arra jutottam, hogy nekem is valami hasonlót kéne csinálni.

A tervem a következő volt: Egy jó reklámfotósnak a makrótól az 500 mm-ig mindent kell tudni fotózni, ezért az utca emberét fogom elcsípni, lehetőleg menet közben, úgy, mintha egy magazin hasábjaira készült volna a kép.

A Central Park környéke teljesen tökéletes helyszínnek bizonyult erre a célra. Beállítottam a fényképezőgépet, felraktam egy teleobjektívet, és elkezdtem sétálni. Hamarosan el is készült az első, tényleg tökéletes fotó, de egyszerűen nem mertem a spontán modellem után rohanni. Mégiscsak idegen vagyok ebben a városban, és mi van, ha zaklatásnak veszi, vagy rendőrt hív, vagy valami ilyesmi.



Az első fotóm a parkban


Elszégyelltem magam, hogy mekkora lúzer vagyok. A tervem feladva elindultam hazafelé, majd a park széléhez érve a kedvenc sziklám irányába vittek a lépteim. Fogalmam sem volt, hogy miért arra, egyszerűen csak mentem az ösztöneim után.

Egyszer csak megállított egy turistapárocska. Látva, hogy van nálam egy komolynak látszó fényképezőgép, megkérdezték hogy készítenék-e egy fotót róluk a mobiljukkal. Gondolkodás nélkül igent mondtam, majd mikor rápillantottam a mobil kijelzőjére, rögtön felmerült bennem a kérdés.

Megkérdeztem, hogy készíthetek-e a fényképezőgépemmel is egy képet róluk, de nem beállítottat, hanem valami természetes érzésekkel teli életképet. El is készült a fotó, ami cseppet sem volt tökéletes, az egyik fél pont kilépett a fókuszból, de nekik nagyon tetszett. Ettől végül nekem is megtetszett a kép, engedélyt is kértem a használatára, és ott rögtön korrigáltam picit a mobiltelefonom segítségével, majd el is küldtem a képet részükre emailben.


A kedvenc sziklám a Central Parkban


Másnap reggel egy levelet kaptam tőlük. Megnézték az Instagram profilomat, aminek a linkje ott szerepelt az automatikus aláírásomban és megkérdezték, hogy lenne-e kedvem készíteni róluk még néhány fotót. Hozzátették, hogy természetesen nem ingyen kérik. Azonnal vissza írtam, hogy számomra a megtiszteltetés, és semmit sem kérek tőlük cserébe. Nem értették, hogy miért fotózok díjmentesen, így elmagyaráztam, hogy mekkora löketet kaptam ezzel a levéllel, de így sem hagyták annyiban a dolgot. Még azon a héten bemutattak a brooklyni ismerőseiknek, akiknél laktak.



Innen már nem részletezném a történetet. A lényeg az, hogy két hét leforgása alatt olyan kapcsolati tőkére tettem szert, ami segített elindulni az utamon. Mit adott mindez nekem? Hitet és bátorságot, hogy merjek spontán és ösztönből képeket készíteni. Tovább megyek, hitet, hogy nemtől, bőrszíntől, pozíciótól függetlenül, minden ember örül egy jó fotónak önmagáról. Emellett eltörpül az a tény, hogy végül mennyi érdekes és értékes kapcsolathoz jutottam hozzá, közvetve, ezeken az embereken keresztül.

Azt hiszem, annak, aki embereket akar fotózni, elsősorban az embereket kell szeretnie, nem a drága megrendeléseket vagy a jó fényképezőgépet. Ha nyitottsággal és szeretettel fordulunk a többiek felé, jó képeket fogunk róluk készíteni. Valahol minden fotós apró pici fogaskerékként szebbé teszi  a világot, már csupán csak azzal, hogy boldoggá teszi az embereket a róluk készített, és általuk tökéletesnek tartott képpel. Én úgy érzem, némi szerencse mellett, ennyi már elég ahhoz, hogy elindítson valakit a profi fotózás útján, a többi pedig jön magától.



Szerző:

  

Bánhalmi Norbert | Divat és reklámfotós 

www.norbertbanhalmi.com



EZEK IS ÉRDEKESEK LEHETNEK SZÁMODRA

  • Típus Tele-objektív
  • Szerkezet 11 csoport, 17 tag
  • Szűrőmenet mérete 67 mm
  • Típus Tele-objektív
  • Szerkezet 11 csoport, 17 tag
  • Szűrőmenet mérete 67 mm
269 900 Ft
Nettó: 212 520 Ft
269 900 Ft
Nettó: 212 520 Ft
Kérem várjon!