Sopsits Árpád rendezése, A martfűi rém című film a tavalyi év egyik legnagyobb kasszasikere volt a magyar mozikban. A film a március elején megrendezett Magyar Filmhéten 9 díjat kapott, köztük az „Év filmje” díjat is. A film sikerének szerves része a lenyűgöző látványvilág, Szabó Gábor operatőrt az „Év operatőrének” is választották. Vele beszélgettünk a film vizuális világáról, technikáról és komponálásról.Eddig arról volt szó,hogy milyen gondot okozott a filmre forgatás. De mi az, amit csak ezzel atechnikával tudtatok megcsinálni?A filmes látványvilágban lett valami varázslatos.Természetesebben és egységesebben rögzíti le mindazt, amit látunk. Ahhozhasonlítom, mint amilyen az analóg és a digitális hangfelvétel nyújtotta élmény.A digitálisan felvett hang tisztább, de kicsit túl tiszta is, steril, mérnöki.Az analóg szisztémával rögzített hang jobban hasonlít arra, amit a fülünkkelhallunk, ezért természetesebbnek érezzük.Van még egy fontos vetülete a filmnek: az, hogy dráganyersanyag. Digitális kameránál beteszel még egy memóriakártyát, és százszorfelveheted a jelenetet. Még a felvétel előtt elindíthatod a kamerát, és márforog, amíg mindenki odaballag... Nemcsak én mondom, de mindenki a filmesszakmában, hogy amikor átálltunk a digitális technikára, észrevehetőenmegváltozott az a koncentráció, ami meghatározza a felvétel fontosságát a stábés a színészek számára. Eltűnt az az adrenalin, hogy amikor forog a kamera,azok értékes pillanatok, anyagi értelemben is. Filmnél minden egyes kockánakértéke van, máshogy figyelnek a színészek és a stábtagok. Szerintem ez még azelkészült film intenzitásán is látszik.Mi volt még azalkotói elképzelésetek a film látványvilágával kapcsolatban?Abból indultunk ki, hogy ez egy többműfajú film, ezért nemegységes világot akartunk adni neki, hanem képileg is elkülöníteni az egyes műfajokat.Először is van egy erős thrillerszál: a gyilkosságok előzményei és amegtörténésük. Ennek saját vizuális világot akartunk adni, ami filmnyelvileg athriller műfajához kötődik. Éjszakai történések, lassú, feszült ritmus, aztán abrutalitás. A második szál a politikai krimi. Ebben benne van maga a kor, atársadalmi-politikai közeg is, de számomra mindenekelőtt akciófilmes világvolt. Pörgősebb ritmus, sokkal több snitt, dinamikus kameramozgás. A harmadikszálat pedig szubjektív szálnak neveztem el. A főszereplők belső világa, abennük lejátszódó folyamatok, amelyek a szereplők legbelső, privát énjéheztartoznak. Hogy éli meg pl. az, akit ártatlanul börtönbe csuktak, a tortúraegyes fázisait, a börtönlétet? Ez lebegtetett, elvontabb képi megközelítéstkapott. Ebből a háromból raktuk össze a filmet, persze nem szabályosan, mereven.A három elkülönített stílus inkább alaphangot jelentett nekem, amivelnekifutottam a jeleneteknek, de aztán azok mind kialakították a saját plánjaikat,ritmusukat, rétegeiket.Az, hogy általában kifejezettenszépen komponált képek vannak a filmben, az is koncepció volt, vagy az a testílusod?Biztosan benne van a saját, hozzám tartozó kompozíciósvilágom is, ami nem is mindig tudatos. De vannak olyan jelenetek is a filmben,hisztérikus kitörések vagy a kézikamerával forgatott gyilkosságok, amelyekkevésbé kontrollált kamerával készültek. Inkább ösztönösek, mint egyhaditudósító felvétele. Itt a jelenetben lévő érzés átvitele volt fontos.Laikus kérdés: hafilmre forgattok, akkor azt filmről is vetítik?Nem, a vetítés digitális. Egy kezemen meg tudom számolniazokat a mozikat ma Magyarországon, ahol még lehet filmről vetíteni. Amit mintoperatőr nem bánok. A filmes vetítőgépek mozogtak, foltosak voltak, a képközepe világos volt, a széle sötét... Egy film levetítéséhez két vetítőgépkellett, és azok soha sem mutattak ugyanolyan képet. Nem véletlenül kezdődöttúgy minden filmbemutató, hogy az operatőr felment egy üveg konyakkal agépészhez, és műszerekkel beállították a vetítőt. De nem lehetett mindenvetítésen ott lenni konyakkal. Ez volt a gyenge pontja annak a technológiának.A mai digitális vetítőgépekben öntesztelő funkciók vannak. A vászonrólvisszaméri a színegyensúlyt, a fényerőt és a többi paramétert, és beállítjamagát arra a sztenderdre, amire a filmlaborban befényeltük a filmet.Lengyelországtól Dél-Afrikáig ugyanazt a nemzetközi sztenderdet látom, bárhova megya filmem. Ez megnyugtató, jó érzés.A digitalizáláskornem vész el információ?A film nagy előnye a digitálissal szemben a felvételkorjelentkezik. Mást lát a valóságból, más az átfogása, a tónusátmenetei. Ha ezekaz információk rögzítődtek a negatívra, akkor már át lehet fordítani őketdigitálisba, és ott beállítgatni az arányokat. Tudni kell, hogy amíg mindentfilmre vettünk fel, és a moziban kivetített kép is filmről ment, az pozitívnyersanyag volt, egy másolat a negatívról. Ez a pozitív is csak töredékét láttaannak az információnak, ami a negatívon volt. A negatívon lévő információt belekellett gyömöszölnünk abba a tartományba, amit a pozitív vissza tudott adni. Mais hasonló a helyzet.És mi a helyzet azutómunkával?A digitális hatalomátvétel első lépése az volt sok éve,amikor bejöttek a digitális vágóprogramok. Nem a vágószoba asztalán, ollóvalszabdaltuk többé az anyagot, hanem átírták digitálisba, és egy számítógépesprogrammal vágtuk, mint egy szövegszerkesztőben. Könnyebben kipróbálhattuk azegyes verziókat, nem kellett celluxszal visszaragasztani az egyes kockákat, amimiatt egy idő után már ugrált a film, és a ragasztótól nem is látszott a vágás.A második lépés az volt, amikor a fényelés is digitálislett. Ez fantasztikus ugrás volt, nagyon gazdag lehetőségeket adott. A filmnélcsak három gomb volt, a három alapszínarányát lehetett tekergetni. Ma kiválaszthatok egy színt, egy tónust, a kép egyrészét, és kreatív módon változtathatom a látványt. Az operatőri munkának ezteljesen új fejezete. Mintha a kamerán kívül kaptunk volna még egy szerszámot,hogy olyanná varázsoljuk a képet, mint ami a fejünkben van. Harmadik lépéskéntjött a digitális vetítő, és csak a legutolsó lépcsőfok volt az, hogy maga afelvétel is digitálisan készüljön.Az utómunkáról még adigitális trükkök jutnak az ember eszébe.Azoknak kétféle célja lehet. Egyrészt javítás történik, minta fotóban a retusálás. Belóg a mikrofon, egy kábel, valamilyen hiba látszik aképen... Ma már követelmény, hogy ezeket ki kell javítani. Másrészt kreatívlehetőséget biztosít, hogy képelemeket adjunk hozzá a filmhez. A film hosszáhozképest kevés ilyen lett A martfűi rémben.Például a vörös csillag a cipőgyár kapuja fölött. Szabó Gábor portréja:
Hozzászólás írása