Vásároljon online vagy hívja a +36-1-808-9888-as telefonszámot!
Üdvözöljük oldalunkon! Szeretne bejelentkezni?

Steven Friedman tájkép fotós

2018.02.05. 11:04
Címkék: , fotós
Szerző: Noemi

Mi vesz rá egy fotóst, hogy a tájkép fotózásra szakosodjon? Steven Friedmant kérdeztük arról, hogy miért éppen ezt az ágazatot választotta és mi inspirálja a munkája során.


Miért éppen a tájkép fotózásban láttad meg a fantáziát?

Vonzanak a távoli, megközelíthetetlen területek. Egyedülálló, érintetlen tájakat és helyszíneket szeretnék megörökíteni, felfedezni a vadont, ahol szinte soha nem járnak.

A tájkép fotózásban az a legjobb, hogy szabad ég alatt lehetek, megtapasztalhatom a természet szépségét. A hihetetlen fények és színek sok esetben megismételhetetlen látvány nyújtanak, ezt az élményt soha nem fogom tudni megunni. Épp a közelmúltban egy nyárfa ligetben álltam, amikor a nap felkelt, hátulról megvilágítva a fákat – lenyűgöző élmény volt a mesés fényeket és színeket látni és lefotózni.


Hogyan lettél tájkép fotós?

Késő ősszel a kanadai Gaitneau Nemzeti Parkban túráztam, amikor találtam egy filmes fényképezőgépet. Tudtam, hogy valaki bizonyára hiányolja, ezért felhívtam az erdészházat, és megadtam a fényképezőgép típusát és gyártási számát. Mindig is érdekel a fényképezés, ezért arra kértem az erdészt, hogy ahelyett, hogy leadnám a gépet, hadd legyen nálam, amíg a tulajdonosa nem jelentkezik a megadott elérhetőségemen. Soha senki nem jelentkezett érte. Egy darabig nem használtam, de amikor az Egyesült Államok délnyugati részére terveztem egy utazást, a fényképezőgépet is magammal vittem. Csak pár tekercs filmet lőttem, többnyire a feleségemmel, Jonival közös kirándulásaik élményeit örökítettem meg. Emlékszem, amikor a Wal-Martba elvittem előhívatni a filmeket; alig tudtam kivárni, hogy elkészüljenek a képek! A mai napig hasonló izgalmat érzek, amikor egy utazásról hazaértve megnézem az ott készült képeket, hiszen ekkor újra átélhetem azokat a pillanatokat, amikor a képek készültek.

Mely tájképfotósok inspiráltak?

Eleinte Galen Rowell munkái iránt érdeklődtem. Ahogyan hegymászás és kalandtúrázásai során fényképezett, ámulatba ejtett. Nagyon tetszett a „Hegyi Fény” című könyve, amit a nagynénémtől kaptam ajándékba. Galen képes a képek mögött rejlő történetet elmesélni.

Nagyon érdekesnek találtam Christopher Burkett korai munkásságát is. Képein főként a táj érintetlensége kap hangsúlyt, az erdőket emeli ki. A galériákban kiállított képei hatalmasak és elképesztően részletesek. Ezt igyekszem jelenleg én is megvalósítani egy Phase One XF IQ3 100 kamerarendszerrel.


Tájképfotósként mi volt az eddigi legnagyobb kihívás számodra?

Általában nem készítek sok képet. Napokat töltök el egy helyszínen, a megfelelő fényekre színekre és szélcsendre várva. A szél tönkreteszi a hosszú expozícióval készülő képeket, különösen az erdőben. Néha az expozíciós idő akár két perc is lehet, a legtöbb 8 és 30 másodperc közötti. A természetben nagyon nehéz elérni, hogy éles képet kapj.

A teljesen sötét erdőben, ahol korábban esélyem se volt rá, hogy használható képet készítsek, a Phase One hihetetlen dinamikatartományt biztosít, aminek eredményeképpen zajmentes és részletgazdag árnyékokat kapok. Magasabb ISO értéket használhatok anélkül, hogy a képminőség rovására menne, és rövidebb expozíciós időkkel tudjak dolgozni, ha szükséges. Ez különösen fontos, amikor éjszaki erdő fotózásánál a maximális mélységélességet szeretnék elérni.

Megtapasztaltam a legtökéletesebb formájában a természetet és felismertem, milyen törékennyé vált a Föld, ennek eredményeképp jobban felfigyelek a körülöttünk lévő értékekre és arra, hogy milyen nagy ütemben romboljuk le mindezt. Évről évre látom a fényképezett erdőkön, hogyan romlik az állapotuk.

Szerencsésnek tartom magam, hiszen hihetetlen élményeket szereztem a vadonban; láttam Chile déli részén pumákat, Kanadában grizzly medvéket és farkasokat és piócákat Tasmániában. Egyszer egy nyárfa erdőben meglőtt egy vadász – ez is nagy élmény volt!


Mire gondolsz, amikor megalkotsz egy képet?

Mindig panoráma képben gondolkozom. Mielőtt egy helyszínre kimennék, eltervezem, hogy mit szeretnék megörökíteni, így már konkrét tervekkel érkezem. Már körülbelül egy évtizede járom az erdőket. A képkereső számomra nélkülözhetetlen, hiszen ennek segítségével határozom meg, hogy honnan készítsem el a képeket. A közelmúltban lezajlott PODAS workshop során a tanulóinkat arra buzdítottuk, hogy használjanak képkeretet a kompozíció megtalálásához. Ez arra ösztönöz, hogy lelassíts és elgondolkozz azon, hogy hogyan láss a természet káoszában.

Amikor fényképezek, mindig magamnak készítem a képeket. Mindig arra gondolok, hogy vajon ezt a képet kitenném a saját otthonomban? Számomra soha nem az eladásokra koncentrálok, hanem hogy olyat alkossak, amivel együtt tudnék élni.

Honnan tudod, hogy sikerült megörökítened azt, amit szerettél volna?

A legnehezebb az olyan kompozíciók megtalálása, amik mind esztétikumban, mind mintázatban és színben azt a minőséget hozzák, amit elvárok. Bár folyamatos kihívást jelent számomra, mégis szeretek azon dolgozni, hogy tiszta és tartalmas képeket alkossak. A Phase One kamerarendszer előnye, hogy nekem csak a tökéletes kompozíciót, színeket és fényviszonyokat kell meg megtalálnom ahhoz, hogy a nagy méretű printjeim hihetetlenül élesek és részletesek és lágy színezetűek legyenek.

Az élőkép segítségével tudom ellenőrizni az élességet, a kompozíciót és az expozíciót, így biztos lehetek benne, hogy sikerült elkészíteni a tökéletes felvételt. Ez a fényképezés „hőskorában”, amikor még filmre fényképeztünk, lehetetlen volt, így amíg nem érkeztek meg az előhívott képek, csak találgatni tudtam, hogy milyen lett a végeredmény.

Gyakran használom a hiperfokális fókusz lehetőségét, melynek köszönhetően nem csak az előtérben lévő fák törzse rajzolódik ki élesen a képeken, hanem azoké is, amik a háttérben vannak. Ez a technológia valódi 3D érzetet ad a képeknek. A Phase One XF-nél minden objektívre beállítottam a hiperfokális távolságot, így könnyen tudom használni ezt a funkciót.

Minden képem előre megtervezett és háttértörténettel rendelkezik. Az egész nem arról szól, hogy elmész, fotózol egyet és tovább állsz. Többnyire több napra, néha évre is szükség van, mire azt az eredményt kapom, amit szerettem volna – ideális színek, tökéletes fény és szélcsend.

Mit tanácsolnál azoknak, akik azt tervezik, hogy tájkép fotózásba kezdenek?

Csak nagyon keveseknek sikerül karriert alapozni kizárólag a tájképfotózásra, sikeresen eladni a képeket egy menő galériában. Addig, amíg a neved bekerül a művészvilág köztudatába, nagyon hosszú és rögös út vezet versenyeken, kiállításokon, rendezvényeken át. Olyan ez, mintha sokáig egy vad vizű folyóban árral szemben úsznánk. Nem akarsz megfulladni a folyamatban vagy elveszíteni az alkotás szenvedélyét. Akik tényleg ezzel szeretnének foglalkozni, azt javaslom, hogy próbálják ki a lehetőségeiket hogy hogyan tudják leginkább biztosítani a megélhetésüket a tájképfotózásból. Ez lehet akár workshopok tartása, turisztikai kiadványok képanyagának készítése, de már olyanról is hallottam, hogy egy fotós kifejezetten a természetben készített portré fotókat. Ha a szenvedélyed a természet, akkor vesd bele magad és élvezd! Azt javaslom, hogy alakíts ki saját látásmódot és próbálj meg valami olyat létrehozni, ami ami kiemel a tömegből, ahelyett, hogy más fotósok stílusát próbálod magadra erőltetni.


Mesélj a felszerelésedről!

Phase One XF vázat használok IQ3100 hátfallal és hat különböző objektívvel (35mm, 55mm, 80mm, 110mm és 240mm). A lencsék anyagának kiemelkedő minősége, a digitális hátfal, a fényképezőgép és a Capture One mind elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy a lehető legjobb képminőséget tudjam elérni, hogy kiváló felbontású nyomatokat kapjak végeredményben, melyek olyan érzést keltenek a nézőben, mintha ott lenne velem az erdőben a fotózás pillanatában. Csak a teljes rendszer tökéletes összhangja képes ezt elérni.

Van kedvenc objektíved?

Legszívesebben a Schneider 110 mm-es Blue Ring objektívet használom. Ez az objektív lehetővé teszi számomra, hogy az erdő káoszán áttörjek és kellő mélységet adjak a képeknek, amitől a végeredmény olyan 3D élményt nyújtó kép lesz, amilyeneket imádok készíteni. Panoráma felvétel készítéséhez is ezt használom leginkább.


Mennyire fontos része a nyomtatás a munkafolyamatnak?

A kreatív folyamat utolsó lépése a nyomtatás. 1995 óta nyomtatok, első nyomtatóim az első Epsonok közül kerültek ki. Sok év telt el, mire úgy éreztem, hogy jó eredményeket érek el. A kihívás abban rejlik, hogy egy új szintre emeld a nyomtatást. Több éven át tanulmányoztam olyan fotósok technikáit, akiket példaképemnek tekintek, próbáltam megfejteni, hogy mi teszi kiemelkedő minőségűvé a printeket. Az első lépés maga a fényképezés folyamata. Ma már a munkám során mindig elképzelem, hogy hogyan fog festeni a végeredmény, és erre alapozom a döntéseimet is, hogy olyan végeredményt kapjak, amit szeretnék.

Amikor a fotózásról megérkezek, egyből letöltöm a képeket a Capture One-ba. Minden nyomat megfelel a legmagasabb elvárásoknak, hiszen odafigyelek minden apró részletre. Véleményem szerint fotóművészeknél az a legszerencsésebb, ha maguk nyomtatják ki a képeket. A képeken apró módosításokat végzek, ezek lehetővé teszik, hogy olyan legyen a végeredmény, amilyennek élőben is láttam. Mivel az a célom a fényképeimmel, hogy olyan hatást érjek el, mintha a néző maga is ott volna a helyszínen, a nyomatok mérete is fontos, hiszen ezzel tudom érzékeltetni a természet hatalmasságát. A képeim általában három méter átmérőjűek.

Számomra a fő ok, amiért a Phase One-t használom az, hogy bármely vele készült képemet ki tudom nyomtatni az ügyfél igényeinek megfelelően, kompromisszumok nélkül.

A cikk forrása itt található.

A képek Steve Friedman munkái, további képeit itt találod.


Kérem várjon!