November 23, 2011 by ManfrottoFiled under Tutorials </p>http://www.manfrottoschoolofxcellence.com/2011/11/23/michael-freeman-portraits-in-context/</p> </p>Michael Freeman: Környezeti portrék</p> </p>Az egyik leghatásosabb módja a portréfotózásnak, még ha kicsit macerás is és sok előkészülettel jár, ha modellünket a saját környezetében hagyjuk – munka vagy más megszokott tevékenysége közben, otthonában vagy egy másik jellegzetes helyén. Magazinok nagyon gyakran használják ezt a megközelítést, hogy még több információt nyújtson a kép, még többet tudjon mesélni. A szerkesztők azért alkalmazzák ezt olyan gyakran, mert ezekkel a fotókkal általában interjúkat illusztrálnak vagy olyan cikkeket, amiknek a középpontjában a fotóalany áll. Ilyen értelemben a „fotó-újságírás” egy formájának is tekinthető.</p>A legfontosabb, hogy ki tudjuk választani a megfelelő helyszínt és kellékeket. Ezek lehetnek adottak, de az is előfordulhat, hogy nekünk kell biztosítanunk valamennyi tárgyat, hogy megfelelő környezetet alakíthassunk ki. Bármelyik is legyen a helyzet, az biztos, hogy időbe telik összerakni a felvételt. Nincs szabály arra, hogy milyen fókusztávolsággal a legkedvezőbb dolgozni, de érdemes széles látószögű objektívet használni, hogy még több személyes tárgy férhessen bele a képbe. Ha a kellékek kicsik, a nagy látószög segít kiemelni őket, ha azok az előtérben vannak elhelyezve.</p></p> </p>A széles látószögű objektívvel nem csak azt lehet elérni, hogy az egész környezet látható legyen, hanem ki lehet hangsúlyozni a képeket és anyagokat, amit a képen látható építész és designer használ az irodájában.17mm full-frame szenzor, 1/3 mp, f10, ISO 800. </p>Amire szükséged lesz:</p>Egy átlagos fényképezőgépre átlagos fókusztávolsággal és objektívvel. Ideális esetben először széles látószöggel fogsz fotózni (a legjobb választás, ha szeretnéd, hogy benne legyen a képben a környezet), majd standard objektívvel, később telével.</p> </p>Mi a jó benne?</p>Ez a leginkább szerkesztői megközelítés a stúdió portré és a dokumentarista riportstílus között áll. Egyértelmű kapcsolatra mutat rá a fotóalany és a munkája, tevékenysége, élete között. Felkelti az érdeklődést azáltal, hogy betekintést nyújt a modellünk számára fontos környezetbe, aminek segítségével a fotó egy történetet mesél el róla.</p>Ez a fajta fotó egyszerűen csak egy pluszt akar elmesélni alanyáról azáltal, hogy jellegzetes környezetében fotózzuk le – leginkább otthonában vagy munkahelyén. Ez elkerülhetetlen módon azzal jár, hogy a fotón maga az alany kisebb lesz, amit vagy azzal érünk el, hogy messzebbről fotózzuk vagy széles látószögű objektívet használunk. Az itt látható példákon a környezet egyértelműen átvette az irányítást mind a képeken, mind az előkészületek során. Ez semmiképpen sem negatívum. A portréfotózásnál, mint másnál is, a legfontosabb az eredetiség és a változatosság. A portréfotózásnak ez pedig csak egy verziója a sok közül.</p> </p></p></p>A festő munka közben zárkózott, de nyugodt volt. Hogy előtérbe kerülhessen jellegzetes stílusa (aprólékos részletek), a képet széles látószögű objektívvel készítették közel a pohár virághoz, amit a festményéhez használt a művész. Elegendő volt a természetes fény a műtermében.65mm objektív, 4x5 Ektachrome film, ISO 100, 1 mp, f16. </p></p>Ezen a portrén egy történész látható, aki karrierje nagy részét a Tudor-ház tanulmányozásával töltötte. A helyszínt a londoni Régészek Királyi Társaságának (Royal Society of Antiquarians) egyik irodája biztosította, ahol mindenhol csak papírok hevertek. A papírhalmok direkt rendetlenül lettek hagyva, hogy kihangsúlyozzák a komoly kutatást, amit belefektetett a történész a munkájába.</p> </p>Az emberek többségének életét nagy részben munkahelyük tölti be. Ezért esik leggyakrabban rájuk a választás környezeti portrék készítésekor. Sok ember büszke a munkájára. Ezt a büszkeséget ki lehet emelni – ezzel adhatsz mélyebb jelentést képeidnek. A munka számos kiváló lehetőséget biztosít portréfotók elkészítéséhez. Ezt a fotósok, akik klasszikus portréfotózásban gondolkoznak, gyakran figyelmen kívül hagyják. Habár természetes reakció, hogy valakit ki akarunk rángatni a megszokott környezetéből, és csak a fotózásra szeretnénk időt szánni, sokkal kényelmesebb és eredményesebb, ha éppen hogy egy olyan pillanatot kapunk el, amikor az alanyunk a munkájával van elfoglalva. Végülis ez az, ami leköti az emberek idejének nagy részét. Ráadásul így biztosított egy komplett, kész környezet, és a tevékenység is adott. Fotók emberekről munka közben egy köztes állapotnak tekinthető a beállított és a spontán képek között. Mindkettő tulajdonsága megtalálható bennük.</p>Egy személyes, intim pillanattal ellentétben a munka egy nyílt tevékenység. Egyáltalán nem tolakodó valakit munka közben lefotózni, sőt, sokszor szívesen is veszik. Ha egy ember büszke a munkájára, akkor kimondottan hízelgőnek érzi, ha valaki komolyan érdeklődik aziránt, amivel foglalkozik. Kivételek akkor fordulnak elő, ha a fotós útban van, beleavatkozik, lelassítja modellje munkáját, vagy hogyha a fotóalany megalázónak érzi saját munkáját. Ez utóbbi leginkább városi gettókban és szegényebb országokban fordulhat elő. De általában, ha megfelelő módon közelítesz alanyodhoz, néha kicsit zavart, de rokonszenves reakciót érhetsz el.</p>A munka megtornáztatja az embereket, mind fizikailag, mind mentálisan, rendkívül érdekes fotótémákat adva. Mindenkinek megvan a maga ritmusa és különleges tulajdonsága. Ezekre mind lehetőség nyílik, hogy felfedezzük őket.</p> </p>A környezeti portré másik alternatívája az otthon. Itt van pár tipp, amin érdemes végigfutni, mielőtt nekivágnál:</p> A környezet mindenképpen egészítse ki fotóalanyodat. Ez a legfontosabb. Legyen elég helyed a világítási kellékekhez, reflektorokhoz, hogyha szükség lenne rájuk. Kérd meg fotóalanyodat, hogy nézzen körbe, hogy megbizonyosodjon róla, hogy biztosan jól érzi magát abban a rendben vagy rendetlenségben, ahol fotózkodtok. Modelled ne üljön a kedvenc székében, csak ha biztos vagy benne, hogy jó lesz az összkép és jól fog kinézni. Vigyázz a díszekkel, lámpákkal és növényekkel, nehogy „kiálljon” valaki fejéből és vállából. Egy otthon sokkal zsúfoltabb, mint ami ideális lenne egy fotózáshoz. Ne feledd, hogy valaki más otthonában vagy – tehát csak óvatosan a felszereléseddel, és mindig kérj engedélyt, mielőtt elmozdítanál egy bútordarabot. Tartsd távol alanyodat a falaktól. Az árnyékok miatt limitálva lennének világítási lehetőségeid. Ha nem muszáj, ne fotózz fentről vagy alulról. Legyél szemmagasságban modelleddel. Ellenőrizd le az LCD kijelződön, hogy vannak-e nemkívánatos visszatükröződések üvegen, fémen vagy más fényvisszaverő felületen.</p></p></p></p>Helyszínnel kapcsolatos kérdések:</p> Van szükség takarításra, rendrakásra? Nyitott ajtók, fiókok, karcos padló.. Nézz meg mindent. Meg kell tisztogatni a felületeket? Vizsgáld meg, hogy porosak-e a polcok vagy más felületek, maszatosak-e az ablakok, nem púposodik-e a szőnyeg vagy nem bolyhos-e. Bizonyos szögekből ezek nagyon látszódhatnak a fotókon. Vannak-e tárgyak, amik megzavarhatják a képet? Elütő színek, poszterek, festmények, fényképek, könyvek, stb. Pluszt adnak a képhez vagy inkább elrontják? Van bármiféle fényes felület, amin visszatükröződhetsz te magad, a fényképezőgéped, felszerelésed vagy a világítás? Szükség van külön kellékekre, esetleg ruházatra? Ha igen, mik kellenek pontosan? Hol találhatóak? Mennyi időt fog elvenni? Mennyibe fog kerülni a bérlése vagy megvásárlása? Sok hűhóval járhat mindez, de garantáltan megéri. Milyen plusz fényekre lesz szükséged? Van elég konnektor? Vagy megvagy nélkülük is?</p>Technika</p> Objektív: Széles látószögű objektívet a legérdemesebb használni, mivel így beleférhet a képbe az egész környezet. De legyen nálad egy standard optika és egy enyhén tele is az érdekesebb arányok miatt. Mélység: Hogy tisztán látható legyen a környezet, kis vagy közepes rekesznyílást kell alkalmaznod, körülbelül F/11 és F16 közötti értéket. Ez az ISO magasabbra állításával járhat. Fény: Ehhez a fajta fotózáshoz a természetes vagy környezeti fény a legideálisabb, hiszen a fotóalanynak természetesnek kell kinéznie a mindennapi környezetében. Ha mégis a plusz fények mellett döntenél, a főfényed legyen szórt és szemből, fentről vagy enyhén oldalról irányuljon a modelledre. Diffúzorként ernyő használata a legegyszerűbb, de használhatsz reflektort is a fényképezőgéped előtt vagy az illető arcának azon az oldalán, ami a fénnyel ellenkező irányban van. Fényképezz sokat, hogy minél több arckifejezést, pózt tudj elkapni!
Hozzászólás írása