{{Blog.szerzo}} •

•

A Canon régi 75-300 mm-es objektívjét sokan az egyik legrosszabb filmes- és digitális tükörreflexes rendszerhez készült lencsének tartották. Az új RF kiadás ugyanolyan olcsó, kompakt és könnyű, mégis sokat fejlődött a korábbi változathoz képest. A kategóriának megfelelő autofókusz és képminőség, valamint minimális kezelőszervek jellemzik.

A Canon RF 75-300mm f/4-5.6 előnyei	A Canon RF 75-300mm f/4-5.6 hátrányai
Kompakt és könnyű Viszonylag olcsó Klasszikus teleobjektív zoom tartomány	Lassú, zajos autofókusz Az elülső elem a fókuszáláskor elfordul Nincs optikai képstabilizálás

Tekerjük vissza az időt 1999 áprilisára, a mainstream digitális tükörreflexes fényképezőgépek megjelenése előtti időszakra, amikor a Canon piacra dobta az EF 75–300 mm f/4–5,6 III objektívet.

Az alapváltozat lassú, zajos és egyszerű elektromos autofókusz-motorral rendelkezett. Nem volt teljes idejű manuális fókuszfelülírás. Autofókusz során a fókuszgyűrű és az elülső elem is forgott, ami rontotta a kezelhetőséget. Nem volt optikai képstabilizátor, időjárásálló tömítések, az építés olcsónak tűnt, és a napellenzőt külön kellett megvásárolni, opcionális kiegészítőként. Volt egy kissé drágább USM (UltraSonic Motor) változat is, de az autofókusz továbbra is lassú volt, és ugyanazok a kezelési problémák jelentkeztek vele.

Most ugorjunk előre 2025-be, ahol tesztalanyom esetében ugyanaz a minimális fókusztávolság és nagyítási arány, valamint ugyanaz az ET-60 napellenző használatos, amelyet szintén külön kell megvásárolni. Mindezek ellenére a képminőség és a használati élmény meglepően kellemes.

A Canon RF 75-300mm f/4-5.6 kialakítása

Tesztalanyom a mindössze 71 × 146 milliméteres paramétereivel és 507 grammos tömegével kifejezetten kompakt darabnak számít. Az optikai felépítés 13 lencsetagból áll, amelyeket 9 csoportba rendeztek, a blende pedig 7 lekerekített lamellából épül fel. Ennek köszönhetően lágy bokeh-effektet produkál. Az RF 75–300 mm így egy könnyű, mégis sokoldalú objektív, amely remekül illeszkedik a belépő szintű EOS R vázakhoz. Full-frame gépeken – például az EOS RP vagy az EOS R8 esetében – a teljes 75–300 milliméteres tartományt kihasználhatjuk, míg APS-C szenzoros EOS R fényképezőgépeken a gyújtótávolság hatékonyan 120–480 milliméterre nő.

Ezért sajnálatos, hogy az objektív nem rendelkezik optikai képstabilizátorral. A kamerarázkódás állandó veszélyt jelent, ha teleobjektívvel kézből fényképezünk, azonban ha a váz rendelkezik IBIS-szel, akkor emiatt nem kell fájjon a fejünk. A típusra jellemzően ez a kedvező árú, változó rekeszű teleobjektív-zoom belső tubussal rendelkezik, amely fizikailag kinyúlik, amikor zoomolunk. Ez teljesen várható volt, és valóban jelentős méretbeli növekedés tapasztalható.

Ez inkább akkor okoz gondot, ha speciális szűrőket használunk, mint például a CPL-, ND- (semleges sűrűségű, fokozatos) vagy csillagszűrőt, mivel a szűrő a fókuszálás során forog.

Az objektív csupán egyetlen kapcsolóval rendelkezik: egy AF/MF (automatikus/kézi fókuszmód) kapcsolóval, amit mindig szívesen látok, mivel így kevesebb időt kell a kamera menüiben való keresgéléssel tölteni. Az autofókusz egy alap elektromos „DC”-motorra támaszkodik, ahogy a Canon nevezi. Jellemzően lassabb, működése közben jól hallható, valamint kizárja az autofókusz kézi felülírásának lehetőségét, ami még fontosabbá teszi az AF/MF kapcsolót.

Ahogy az a Canon alacsony költségvetésű objektívjeitől elvárható, ez sem rendelkezik időjárásálló tömítésekkel, de ellentétben másokkal, legalább fém- és nem műanyagbajonettet kapott. Nem meglepő, hogy az objektív napellenző nélkül (Canon ET-60) kerül forgalomba, ami szerintem elengedhetetlen kiegészítő. A Canon mostanában csak a drága L sorozatú objektívekhez mellékeli a napellenzőt. Pozitívum, hogy a Canon megbízható Super Spectra bevonatának köszönhetően a napellenző hiányában is van némi ellenállás a szellemképekkel és a tükröződésekkel szemben.

A Canon RF 75-300mm f/4-5.6 képminősége

Az autofókusz viszonylag lassú és zajos. Pozitívumként említhető, hogy legalább elég konzisztensen pontos. A képmező közepén az élesség szintje a zoomtartomány nagy részében elfogadható. A középső és a szélső területek élessége hagy némi kívánnivalót maga után a beépített korrekció nélkül.

A gyakorlatban sokat segítene egy optikai képstabilizátor, amely viszont hiányzik ebből az objektívből. Még azoknál a gépvázaknál is, amelyekben van szenzorstabilizálás (IBIS), a teleobjektívek esetén az optikai stabilizálás általában hatékonyabb lenne.

A színhibák tekintetében vegyes a véleményem. A rövidebb gyújtótávolságoknál ugyanis alig észrevehetők, de ahogy növeljük a zoomot, egyre erősebben jelentkeznek, és 200–300 milliméter között már kifejezetten szembetűnőek. Szerencsére az EOS R vázak beépített korrekciója sokat javít a helyzeten.

A torzítás szempontjából már jobb a helyzet: 75 milliméteren gyakorlatilag észrevehetetlen, és bár a zoom felső harmadában egyre erősödő tűpárnatorzítás tapasztalható, összességében így is kisebb, mint vártam.

Összességében a középélesség szinte minden gyújtótávolságnál jó, a végállás kivételével. A kép szélei és sarkai hagynak kívánnivalót maguk után. Automatikus korrekció nélkül a színhibák 135 milliméter körül már jól láthatók, hosszabb fókusztávolságoknál pedig zavaróvá válnak. A torzítás ezzel szemben a vártnál sokkal enyhébb, és ezt a gépvázak szoftveres korrekciója tovább csökkenti.