{{Blog.cim}}

Szia Bálint! Fotográfus vagy. Mivel foglalkozol alapvetően? Milyen témákat dolgozol fel? És milyen rendszert használsz a munkád során eszközként?

Igen, képeket készítek, amely folyamathoz digitális és manuális eszközöket használok. Természetesen első sorban fényképezőgépet, de az elmúlt években kézi és lapszkennert, sőt, mostanában sokszor festéket, ecsetet, különböző ceruzákat, színes fóliákat, ollót, papírt és más általános iskolai technika órán használt eszközök is helyet kaptak a stúdiómban.

Amit régen a Photoshop-ban csináltam meg, azt manapság igyekszem manuális eszközökkel létrehozni. Gondolok itt képek kinyomtatására, majd szkennelésére, akár a saját képeim más talált fényképekkel való összekeverésére vagy épp kollázsok készítésre. Számomra az elmúlt időben a fotózás nem merül ki kizárólag abban, hogy lefotózok valamit, sokkal inkább a képek összességének feldolgozása, két különböző kép közti párbeszéd megtalálása, manuális úton való manipulálása az, ami izgat.

Ha fényképezőgépet ragadok, akkor - a kicsitől a nagy felé haladva - Ricoh GR III X HDF, Fuji X-T5, Nikon D850, Fuji GFX 100 II kamerákat használok. Ezek mindegyikét valamiért nagyon szeretem. Olyan ez kicsit, mint egy csapatban, ahol minden játékos más-más tulajdonsággal van felruházva, és nehéz lenne egyet kiragadni, hogy ki a legjobb. Mindenki kimagaslóan jó valamiben. Így vagyok a kameráimmal is.

London és Budapest a bázisod, igaz? Mi szél vitt New Yorkba?

Igen, bár mostanában már jellemzően Budapest, de járok külföldre dolgozni. New York-ba régóta vágytam, de valamiért mindig más desztinációkra esett a választás. Idén májusban viszont több dolog kapcsán is úgy döntöttem, hogy meglátogatom a ‘Nagy Almát’. Az egyik ilyen ok az volt, hogy nagyon szerettem volna élőben is átélni azokat a pillanatokat, érzéseket, amiket sok rám nagy hatást gyakorló filmben láttam.

Melyik városrészek voltak a legkedvesebbek számodra? Vagy hova jártál legszívesebben fényképezni a kint tartózkodásod alatt?

Így külön nem tudok kiemelni egyet a sok közül. Az egész város nagyon nagy hatással volt rám. Talán ennyire még egy hely sem volt inspiráló számomra. A képeket visszanézve talán a legtöbbet Manhattan-ben fotóztam. A színek, az Art Deco építészet, a tükröződések, a feliratok, a nappali és éjszakai fények, ahogy visszaverődnek a rengeteg üvegfelületről. A kirakatok, az emberek, mind-mind olyan érzést keltenek, mintha hirtelen rengeteg dolog, amit ebből a világból szeretek, egyszerre összesűrűsödött volna egy városban.

Nagyon érdekes volt továbbá New York-ban az is, hogy hiába 2025-öt írunk, rengeteg olyan pillanatom volt városban sétálva, amik Hitchcock 60-es évekbeli filmjeit idézték fel bennem. Kifejezetten szeretem ezt az időszakot mind az amerikai filmekben, mind a fotóban, mind pedig a designban. Például Ernst Haas, Saul Leiter vagy Lee Friedlander munkáit.

Leginkább street fotókat hoztál nekünk haza. Mire figyelsz, ha az utcán fényképezel? Milyen vizualitásokat keresel?

Igen, bár nem tartom magam street fotósnak, de nagyon izgalmas volt várni egy-egy helyszínen egy-egy megfelelő pillanatra. Keresni az absztrakt képeket, amikor az arcok a kirakatok üvegeiben eltorzulnak vagy épp egy-egy misztikus karaktert lefotózni és azon tűnődni, hogy ki lehet-ő, mit csinál és mivel foglalkozik.

Ahogy említettem nagyon inspirálónak tartom a 60-as, 70-es évekbeli Amerikát, ezen belül is Hitchcock filmjeit, talán ezért is tudatosan olyan képeket készítettem, amik témájukat tekintve időtlenek. Tehát nem fotóztam olyan dolgokat, amik árulkodók lehetnek, hogy egy-egy kép mikor készülhetett. Ezért sem látszanak modern autók vagy modern öltözetben emberek a képeken.

Miért gondoltad, hogy a Fujifilm XT-50 lesz a legjobb társad az úton?

Pár évvel ezelőtt volt egy Fuji X100 V-öm, amit megmondom őszintén, nem szerettem. Nem is fotóztam vele sokat. Leginkább azért nem, mert nagyon tág az optikája, ami nem cserélhető. Ezért szerettem volna kipróbálni valami olyat, ami színreprodukciójában és kezelésében olyan, mint egy X100 és méretben is hasonló, de cserélhető az optika rajta.
Így gondoltam, kipróbálok egy XT-50-et. Egy Fujifilm Fujinon XF 50mm f/2.0 optikát vettem hozzá, ami egy 76 mm f/3 optikának felel meg fullfram-en. Ez azért volt egy tudatos választás, mert az elmúlt években egyre ritkábban használok tág optikákat. Egyre inkább úgy érzem, hogy minél szűkebb a látószög, annál több hangsúlyt tud kapni az, amit lefotózok és könnyebb kizárni mindent, ami pedig nem tesz hozzá a képhez.

 

Milyen tapasztalataid vannak a kamerával kapcsolatban?

Meglepően jók. Az elején tartottam tőle, hogy majd „elveszik” a kezemben, hiszen elég kicsi, de hamar megszoktam és nagyon kényelmes kivenni a táskából elővenni a megfelelő pillanatban.

Vonzott a választásnál, hogy a Fuji beépítette a gépeibe a korábbi filmjeinek szimulációs hatásait? Használtad ezeket egy-egy hangulat megragadására?

Nem igazán, az alap Provia szimuláción használom, és később Capture One-ban használok különböző preseteket egymáson.

Mi volt a kedvenc funkciód a kamerában? Miért ajánlanád az olvasóinknak, hogy próbálják ki, szerezzék be?

Az egyik kedvenc funkcióm - amiért egyébként anno az X 100 V-t is vettem, de aztán a feljebb említett okok miatt nem lett szerelem, - az az, hogy az embernek ezek a méretben kisebb, ámde tudásban rendkívül gazdag kamerák visszaadják a fotografálás szeretetét. Emlékeztetnek, hogy miért kezdtem el fotózni.

Magamhoz veszem, felülök a motoromra és elmegyek a város másik oldalára, hogy lefotózzak valamit, amit pár napja láttam. Vagy csak bringázok a városban és fotózok vele érdekes képeket, teljesen céltalanul, csak a saját magam kedvtelésére. Ezt a GFX 100 II-vel nem csináltam soha. Sem a D850-el.

Nem is a súlyuk, hanem a méretük miatt. Egy nagy kamera az emberek fejében azt jelenti, hogy az illető egy „profi fotós” és valami komoly dolgot fotóz. És máris megváltozik az emberek viselkedése. Az XT-50 / X-T5 és főleg a GR III X annyira kicsik, hogy leginkább egy hobbifotós turistának néz ki az ember velük, mintsem profinak. És amire én ezeket a kamerákat használom, arra nagyon jó, hogy hobbifotósnak néznek.

 

Még annyit árulj el nekünk, hogy most min dolgozol, mi lesz a következő projekted?

Jelenleg az alkalmazott művészeti munkáim töltik ki a munkára szánt időm nagy részét, viszont már három éve fotózok nagyon sokat az új weboldalamhoz, szóval idén ősszel sok új kép fog felkerülni a weboldalamra és az Instagram oldalamra is.

Köszönjük, Bálint, hogy válaszoltál a kérdéseinkre.

Én köszönöm nektek, hogy lehetőséget kaptam, hogy kipróbáljam az XT-50-et.