•

1. Kinek/minek a hatására kezdtél el fotózássalfoglalkozni?

Nem volt igazán hatás. Mindig is fotózgattam, de semmikomoly szándék nem volt, habár szüleim fotóművészek voltak, akik areklámszakmában is dolgoztak és gyerek modellként már pózoltam Túró Rudival ésSzerencsi csokival, ami egy álom volt 5 évesként. Anyai nagyapám koránakkiemelkedő fotóművésze volt, oly annyira, hogy az egyetlen magyar tagja volt azAngol Királyi Fényképészeti Társaságnak és F.I.A.P. tag is volt. De zenészvoltam, mindig is az akartam lenni, így a fotózás semennyivel semfoglalkoztatott jobban, mint bárki mást. A rengeteg külföldi utazáshoz kiskompakt fényképezőt vittem, és minden koncepció nélkül fotózgattam, inkábbmennyiséget, mint minőséget. Akkor még mobiltelefon sem volt, nemhogy telefonkamera.

Majd a Zeneművészeti Egyetem elvégzése után felkerültemPestre és elkezdve önálló életem rákényszerültem, hogy főzzek. Egy idő utánrátaláltam Gordon Ramsay-re, akinek az összes receptjét elkészítettem pontosalapanyagokkal és mivel netről néztem, ugyanúgy is tálaltam, tetszett azesztétikum, hogy nem csak egy kanál rizst teszek a tányérra, hanem hogyfigyelnem kell a tálalásra. Ezt dokumentáltam is. Akkor már az iphone-ommal. Kezdettmegtetszeni és úgy éreztem, hogy ezek a fotók az akkori hazai gasztro fotósokközött is megállnák a helyüket. Nyilván itt most a látásmód és a kompozíciórólbeszélek, de ott jött el a pillanat, hogy ez engem komolyan érdekel. Igazábólművész családból származom így minden kreatív dolog érdekel és keresem alehetőségeket.

A Fashion Week-eknagyon kaotikusak. Kiszámíthatatlan az időjárás, nem tudod, hogy szakadnifog-e, megfagysz-e, vagy nyáron mennyire ne öltözz fel, hogy ne sűlj meg. AShow-k mindig más helyszínen vannak. Sose tudod, hány emberre számíts, mennyi zavarótényező lesz, milyenek lesznek a fények, stb. Valaki ettől megijed én imádom.Próbálok árnyékos, vagy kontrasztos helyeket keresni, jó háttereket. Igyekszemaz embereket nem a nagy tömegben lefotózni, mint ahogy a tucat street fotósok,hanem kicsit művészibben. Sokszor le is szólítom őket egy fotóra. Ezeket ahelyzeteket is tudni kell kezelni, mert nem tudod ki mennyire rohan, kimennyire lesz kedves. Teljesen kiszámíthatatlan.

A legstresszesebb része talán az, hogy a Show-k után jönnekki az emberek, azokat lefotózod. Aztán jönnek ki a hírességgek, őket is, deközbe ugye már csúszott a Show, a város másik pontján lassan kezdődik. Oda kéneérned, ami van hogy 30-60 percre van, de még várnád a modelleket, vagy éppGiorgo Armani-t, hogy lefotózhasd. És döntened kell, hogy vársz abizonytalanra, hátha lekapod, vagy inkább tovább mész. Ha tovább mész, vajon akövetkező Show megéri-e, hogy otthagyod az előzőt? Nem könnyű döntéseket hozni.

5. Számos kreatív területen kipróbáltad már magad.Mivel foglalkozol mostanában?

Végre van időm a youtube csatornám managelésére. Régótaakartam már tartalmakat gyártani, mert igaz, hogy én tudok angolul és mindentartalmat úgy fogyasztok, de nagyon sokan nem tudnak. Idehaza szinte nincs istartalom fotózás ,videózás terén. És én szeretnék segíteni, átadni a tudást, éselvinni az embereket olyan helyre, ahová lehet ők nem is juthatnak el. Eddig1.5 éves lemaradásba voltam. Pár hónapja vágtam meg egy szardíniai anyagom, azelső vlogom. Amikor azt felvettem még videót se tudtam vágni és időm se volt.Úgyhogy most ezeket csinálom. Rendszerezem a rengeteg mappát a gépemen,valamint fotós kihívásokra jelentkezem hazai és nemzetközi terepen is. Igazábólez is stresszes, mert akarok magamnak gyártani tartalmat, jelentkezni is akarokezekre, de mindnek nagyon rövid a határideje 3-7 nap között(szerencsére aTripontosokra 2 hét van). És nem akarok kiadni valamit rohanva a kezemből. Átgondoltanakarom, hogy fejlődjek én is, értéke is legyen, igényes is legyen, de közben,ha ezekre jelentkezem, akkor a saját dolgaimra nincs időm. Úgyhogy mindig vankis kapkodás.

6. Tudnál adni nekünk egy kis ízelítőt a jövőbeliprojektjeidből/terveidből?

Mint már említettem rá akarok feküdni, hogy sok fotós,videós tartalmat készítsek a youtube csatornámra. Mind kreatív, mind oktatóvideókat, amikkel segíthetek kezdő, vagy akár profi fotósoknak is. Sokat utazomés több munkám is bebuktam a vírus miatt, nagyon várom, hogy helyre álljonminden és lehessen utazni. Mivel nem dolgozom ügynökséggel, így minden munka ésproject kb. utolsó pillanatba esik be. Sokszor utolsó utáni pillanatba keresnekmeg munkával, és csomószor van, hogy szerdán még üres a jövő hetem, majd 2 napmúlva már azt se tudom, hogy hogyan manageljem a dolgaimat. Félig van vágyódás,hogy jó lenne több fix munka, ugyanakkor meg félek lekötni magam, mert ténylegannyira izgalmas, hogy sose tudom, hogy hova kell következőnek menjek és mikor,így nem akarom ezt a lehetőséget sem elveszteni.

7. Végül egy nem a fotózással kapcsolatos kérdés.Weboldaladon azt írtad „A szakáll nem csak egy életérzés, hanem egy stílus. Astílus fejlődésével pedig saját személyiségünk fejlődik.” Nem kétség, hogyvédjegyeddé vált a szakállad. Kifejtenéd ezt a gondolatmenetet röviden?

Haha. Ez még nagyon régen jött, mikor szakállas modelllettem és elkezdtem építeni a saját brand-emet. Azt láttam és mai napig aztlátom, hogy nagyon sokan követnek divatokat. Legyen az öltözködés, éppenaktuális kamera trend, vagy felkapott ételek. Mindenki csak mutogat, de senkisem merül bele jobban. Sokan felvesznek pl. elegáns ruhát. Mondjuk egy öltönyt.De csak mutatóba, és igazából nem is tudják hogyan kell hordani. Nem tudják,hogy az valójában illik-e hozzájuk. Nem látják. Felveszik, mennek benne kétlépést, de egyébként a személyiségük nem olyan, nem is érzik át. Én nem csak azinsta kedvéért öltözködöm úgy és hordok ingeket, öltönyöket. Az úriemberfogalom talán már nem is létezik manapság. Külföldön és főleg az olaszoknál másez. Ott még megvan. Ezt most a ruháról mondtam, de ráfoghatnám bármi másra.

Minél finomabban és érzékletesen tudunk közelíteni dolgokhozés látjuk át őket, annál jobb lesz az egész személyiségünk, mert mindenhatással van mindenre. Ne akarj másnak látszódni, mint ami valójában vagy.