{{Blog.cim}}

Emmanuel Bournot élsportolókat tesz halhatatlanná a fényképeivel. Amikor őket nézi, nemcsak az erőteljes megjelenésüket látja, hanem az izmok megedzésének művészetét és a sportolói karrier minden drámáját. A Phase One Emmanuelt a fényképészi pályájáról, a fényképezőgépéről és arról a szenvedélyről kérdezte, amit a sportfotózás iránt érez.

Mindennél izgalmasabb a sportfotózás 

„Engem lenyűgöznek a sportolók. Az esztétikusságuk, és az, hogy emiatt nagyonfotogének. Bizonyos sportolóknak, például az élvonalbeli úszóknak különösen harmonikustestük van – jól látszanak a kidolgozott, szálkás izmaik. Olyanok, mint egyműalkotás. De a sport mélyen meg is érint engem. Sok érzelmet és drámát veszek észrebenne, ezért került a szakmai pályafutásom középpontjába. Most már értem is asportot, így gondolkodás nélkül tudok kielemezni egy-egy akciót, és annak apillanattöredéknek az esztétikumára koncentrálhatok, amelyet meg szeretnékörökíteni.”

"Amikor 100%-ban nézek egy fájl, még ha RAW is,ugyanolyan érzésem van, mint amikor valaki először vesz fel szemüveget. Újrakell gondolnom az élesség fogalmát." Emmanuel Bournot

Sportporték mesterfokon

„A sportolókportéfotózásában szerintem az a legnagyobb kihívás, hogy hitelessé és vizuálisanvonzóvá tegyem a képeket. A sportolók fényképezésének első számú szabálya, hogyolyan szinten kell tudni bánni a technológiával, hogy szabad teret kapjon akreativitás. A technikai hibákra nincs bocsánat! Fontos még az ízlés és afényhez való érzék. Az én portréim nem valós sporthelyzetek. Szimuláljuk őket,hogy bemutassuk a világ élsportolóit, például az Adidas vagy Reebokmárka számára.

Az inspirációt mindig az adott pillanat adja, ami aszemem láttára bontakozik ki. Megfigyelem a sportolót, a kapcsolatunk elsőpillanataitól kezdve keresem a vizuális erősségeit és az attitűdjét, ami átfogja szellemíteni a képet. Úgy irányítom a modellemet, hogy a kép mégintenzívebb legyen a gesztusaiban, érzelmeiben, látványában. De nem találokki semmi újat, nem játszatok szerepet a sportolóval. Kicsit módosítok adolgokon, de az alanyaim teljesen önmaguk maradnak. Minden az érzelmekről és az intenzitásrólszól, azt keresem. A kép nézője azt kell, hogy érezze, hogy köze van ahhoz asportolóhoz.

Az én munkámban az anyag és a részletek rendereléseborzasztó fontos. A Phase One egészen meglepő élességre képes. Amikor 100%-bannézek egy fájl, még ha RAW is, ugyanolyan érzésem van, mint amikor valakielőször vesz fel szemüveget. Újra kell gondolni az élesség fogalmát. Párhónappal azelőtt, hogy megvettem volna a Phase One-t, vettem egy DSLR-t hasonlópixel-egyenértékkel. Meg is voltam elégedve vele, egészen addig, amíg meg nemláttam a Phase One-nal készült képek renderelését a számítógépem képernyőjén. Megrázóvolt a különbség.

Egy középformátumú kép sokkal nehezebben megragadható, mint egy DSLR, különösen,ha kis mélységélességnél kell jól megmutatni az akcióban lévő alanyt. Ezért eleinte először egy SLR géppel csináltam meg a képeimet, hogy biztoslétrejöjjön az, amit az ügyfeleim akartak. Amint ez megvolt, és azügyfeleim biztosítva látták magukat, elővettem a Phase One-t. És attól pedigmegőrültek! A RAW kép szépségétől a digitális hátfalon, az anyagokrészletességétől... A kép olyan gyönyörű volt, mintha máris retusálva lettvolna. Ha ilyen eszköz van az ember kezében, nem nehéz meggyőznie az ügyfeleit.Nem aggódom, nincsenek komplexusaim, ha ez van a kezemben. Tudom, hogy mindenrendben lesz.”

Emmanuel Bournot az IQ140 digitális hátfallal fényképez,  645 DF fényképezőgéppel. Többek között aSchneider Kreuznach LS 80mm f/2.8 és a Schneider Kreuznach LS 55mm f/2.8objektíveket használja.