{{Blog.cim}}
Dezső Tamás a maga kiforrott művészi gondolatiságát csempészi bele műveibe, mely ezúttal a rendszerváltás máig fennmaradó nyomaira utal. A fotográfus egyéni szemléltetése visz közelebb ahhoz a korhoz, amelyet sokan megéltünk vagy utóhatásait érezzük.Itt, bárhol / Here, Anywhere
Időkapszulák pöttyözik Magyarország térképét. Húsz éve, a rendszerváltó ország megfeledkezett bizonyos helyekről: utcák, háztömbök, grundok, akár egész kerületek váltak zárvánnyá, amelyekben megrekedt egyfajta idejemúlt és felejteni vágyott, félszeg kelet-európaiság. Helyek, amelyek változó környezetükkel egységgé szervesülve, egy térben, de azokkal csak látszólag egy időben léteznek. Helyek, amelyek valójában sajátos időszámítás szerint saját múltjukból bomlanak alkotóelemeikre, hogy aztán maradványaikat csöndben visszahódítsa magának a természet, vagy korszerű életük részévé simítsák az elkövetkező generációk. A többségi társadalomhoz mindig is gyenge szálakkal kötődő lakóik helyett pedig lassan mindössze emberi nyomok maradnak, mígnem idővel azok is eltűnnek.
A közvetlenül a rendszerváltás előtti időkig a mindennapokban is érezhető szovjet hatalmi befolyást gyerekfejjel megélve, annak szellemi és mentalitásbeli utóhatását már felnőttként belátva és értelmezve határoztam el, hogy megörökítem a keleti és nyugati világ határán toporgó ország megértéséhez elengedhetetlen, rejtett pontokat. Ezeket a miniuniverzumokat nem a teljesség feltérképezésének igényével figyelem, inkább egy-egy önkényesen kiragadott részletüket igyekszem az idejemúlt létforma ikonjaivá sűríteni. A 2009-ben kezdett fotóesszé a posztkommunista régió jellegzetesen átmeneti időszakát, szimbolikus szereplőit és helyszíneit vizsgálja. A pusztulás közelivé gyengített, szimbolikájukban mégis erős jelenségek pillanatképei látszólag kívül esnek a politika, a hatalom látószögén, létükkel mégis megkérdőjelezik annak valódi erejét. A képek egy olyan ország természetrajzának tüneteit rögzítik, amely idegen hatalmak nyomása alól sokszorosan szabadulva, rendre azt bizonyította, hogy saját hatalmi és társadalmi struktúráját egyáltalán nem, vagy csak szerencsés, rövidke időszakokra képes európai módon rendezni. Ahol legutóbb, a rendszerváltást követően az összekuszálódó politikai érdekek mentén hamar szertefoszlott az európai módra gondolkodó hatalom illúziója.
Időkapszulák pöttyözik Magyarország térképét. Húsz éve, a rendszerváltó ország megfeledkezett bizonyos helyekről: utcák, háztömbök, grundok, akár egész kerületek váltak zárvánnyá, amelyekben megrekedt egyfajta idejemúlt és felejteni vágyott, félszeg kelet-európaiság. Helyek, amelyek változó környezetükkel egységgé szervesülve, egy térben, de azokkal csak látszólag egy időben léteznek. Helyek, amelyek valójában sajátos időszámítás szerint saját múltjukból bomlanak alkotóelemeikre, hogy aztán maradványaikat csöndben visszahódítsa magának a természet, vagy korszerű életük részévé simítsák az elkövetkező generációk. A többségi társadalomhoz mindig is gyenge szálakkal kötődő lakóik helyett pedig lassan mindössze emberi nyomok maradnak, mígnem idővel azok is eltűnnek.
A közvetlenül a rendszerváltás előtti időkig a mindennapokban is érezhető szovjet hatalmi befolyást gyerekfejjel megélve, annak szellemi és mentalitásbeli utóhatását már felnőttként belátva és értelmezve határoztam el, hogy megörökítem a keleti és nyugati világ határán toporgó ország megértéséhez elengedhetetlen, rejtett pontokat. Ezeket a miniuniverzumokat nem a teljesség feltérképezésének igényével figyelem, inkább egy-egy önkényesen kiragadott részletüket igyekszem az idejemúlt létforma ikonjaivá sűríteni. A 2009-ben kezdett fotóesszé a posztkommunista régió jellegzetesen átmeneti időszakát, szimbolikus szereplőit és helyszíneit vizsgálja. A pusztulás közelivé gyengített, szimbolikájukban mégis erős jelenségek pillanatképei látszólag kívül esnek a politika, a hatalom látószögén, létükkel mégis megkérdőjelezik annak valódi erejét. A képek egy olyan ország természetrajzának tüneteit rögzítik, amely idegen hatalmak nyomása alól sokszorosan szabadulva, rendre azt bizonyította, hogy saját hatalmi és társadalmi struktúráját egyáltalán nem, vagy csak szerencsés, rövidke időszakokra képes európai módon rendezni. Ahol legutóbb, a rendszerváltást követően az összekuszálódó politikai érdekek mentén hamar szertefoszlott az európai módra gondolkodó hatalom illúziója.
Abandoned Room (Soviet Base, West Hungary, 2012) 
Kapcsolódó termékek
Mások hozzászólásai
Még nincs egy hozzászólás sem.
A kért blogbejegyzés nem létezik, vagy időközben törölték.
Hozzászólás írása