{{Blog.cim}}

Tavaly Paul tett egy másik hatalmas lépést, a 35mm-es DSLR-rőla Phase One középformátúmú fényképezőgép rendszerére váltott. Paul korábban márközzé tett egy hosszú szöveget arról, hogy miért tette ezt a lépést, ezért mostcsak annyit kértünk tőle, hogy mutasson pár képet valamelyik Phase One-alkészült munkájából. Válaszképp ezeket a városképeket kaptuk, melyekShanghaiban,San Franciscoban, Hong-Kong-ban és Londonbankészültek.Ezekről a képekről kérdeztük őt:

Mi izgatotttéged annyira a városfotózásban, hogy erre specializálódj?
Nos,egy viszonylag kicsi, tengerparti városban nőttem fel és emlékszem, hogy a„Londonba utazás” mindig is izgalmas dolognak ígérkezett. Azóta elég sokatutaztam a világban, Dublintól San Fransisco-ba onnan Shanghaiba és még párországba mindezek között, és észrevettem, hogy annak ellenére, hogy mindetvárosnak hívjuk, karakterük mégis mindig dinamikus és teljesen egyedi.

Érkeztél márúgy egy nagyvárosba, hogy pontosan tudtad milyen képeket akarsz készíteni éshaza vinni, de valamilyen okból kifolyólag ez nem volt kivitelezhető? Mit tettélezekben az esetekben?

Van egy kép San Fransisco-ról amit már hat éve próbálokelkészíteni, és még midig nem sikerült! Legalább 25-ör mentem már ki a helyre,minden alkalommal napfelkelte előtt (ami elég kellemetlen ha a semmiértsétálsz) Sajnos a kép amit készíteni szeretnék nagy mértékben függ egyspeciális időjárástól, és ez mindig rizikós, és könnyen válhat szörnyűrémálommá. Mindemellett azért volt sok részem véletlenül kialakult helyzetekbenis mint pl. több mint-éber biztonsági őrök, őrült viharok, kormányzatileállítások, épületek, és szó szerint hiányzik. Minden egyes pillanat, de azigazi trükk az, hogy fel ismerd ha ez már egy veszett ügy (az adott pillanatbanlegalábbis) de ennek ellenére a legtöbbet hozdd ki belőle. Egy hosszú expogyorsan mozgó felhőkről a horizont felett, egy kicsit más nézőpont deugyanolyan nagyszerű tud lenni mint egy nap lemente. Ez az egész arról szól,hogy legyen egy B terved ha az A valamiért megbukott.

A városképeidenszereplő városokat mindig ismered mint a tenyered? Mi van ha nem és egyteljesen ismeretlen környezetbe kerülsz?

Nyilvánvalóan könnyebb egy olyan helyen fotózni amit ismersz,de ez néha azt is jelenti, hogy elmulasztod azokat a nézőpontokat amiket azagyad csak egy ismeretlen helyen venne észre, miközben a saját utadat keresed.Ismeretlen városokban a Google műholdjai és a Street View elengedhetetleneszközök. Sokat használom a Flickr csoportokat, hátha találok valamikulcsfontosságút ahhoz amit leakarok fotózni. Az online fotós közösség csupasegítőkész emberből áll akiknek a tapasztalatait próbálom mindig hasznosankamatoztatni bárhol is vagyok a világban. Azt mondják a kihívás mindig abbanvan, hogy meg találdd azt a bizonyos „másik” nézőpontot. Sokszor fogszugyanazzal a nézőponttal találkozni ugyanazon a helyen készített képekkel újra,meg újra (általában jó okkal – hiszen így néz ki jól) De a trükk akkor is az,hogy ennek ellenére találj egy másik szöget, vagy használdd a már megszokottategy új kreatívabb formában.

Kivel teremteszfőként kapcsolatot ahhoz, hogy meg találdd a legjobb helyet a fotózáshoz?

Szerencsém van, mert általában a saját szociális hálómon ésaz online csoportokon keresztül könnyen megtalálom azokat a személyeket akikmindig készen állnak és segíteni tudnak ebben. Igazság szerint a jövő hónapbanutazok Kuala Lumpurba és felvettem a kapcsolatot egy sráccal a Flickeren akipontosan tudta hogy merre és hogyan akar végig menni a városon „titkos helyek”után kérdezősködve. Ez az egész azt eredményezte, hogy összeszed minket a replülőtéren,elvisz a legsötétebb és legeldugottabb helyekre, végig kísér engem az egészéjszakás úton amíg Én lefényképezem amit szeretnék. Mindig meghökkenek rajta,mennyire segítőkészek a fotós társak és mindig próbálom valahogy vissza adniezt nekik. Mindenesetre azok a kapcsolatok amiket egy ismeretlen városban kötszmeg, felbecsülhetetlenek.

Melyik alegextrémebb helyzet amibe lökted magad egy kép készítésért eddigi életedben?

Őszintén amíg a háztetők és szikla peremek veszélyesnekhangzanak addig Én itt Shanghaiban éltem át a legfélelmetesebb élményem. Azthiszem láttam a világ legrosszabb sofőrjeiből néhányat ebben a városban. Négyéjszakát töltöttem a sávozott úton a rohanó shanghai-i forgalom kellős közepénés vártam hogy a fények pont a jó kombinációban égjenek. Amikor azt mondomhömpölygő forgalom az alatt ezt értem: autók világítás nélkül, buszok amik azút rossz részén közlekednek, motorosokba rohanó rendőrautók világítás nélkül.Velem ráadásul ott volt egy család, akik csak szimplán megálltak velem szembenkiszálltak a kocsijukból, elővettek székeket és leültek nézni ahogy fotózom.Bolond egy néhány éjszaka volt az biztos! Szerencsére az esélyeim jók voltakhiszen elég nagy vagyok ahhoz hogy ne üssenek el csak úgy. De igen, ez nem az atapasztalat amit még egyszer kipróbálnék.

Még több képet Paul Reiffer honlapján nézhetsz a fotóstól.