•

"Ez már a negyedik alkalom, hogy az Omo völgyében járok. Régebben 10-15 fős csoportoknak tanítottam fotózást itt.
Az itteni emberek tisztában vannak sok fotóst lenyűgöző külsejükkel, így már pénzt kérnek azért, hogy fotózhassák Őket. Azt mondtam magamnak: "Üssünk két legyet egy csapásra!" Fogok fizetni nekik, így ők is jól járnak, ugyanakkor a projekt antropológiai és humanitárius szempontja is megvalósul, így én is jól járok.
Két B1 vakut és néhány fényformálót hoztunk magunkkal, egy Nikon D810-et, illetve fix 105 / 2,8 makró objektívet. Azért választottam ezt, mert szerettem volna, ha minden kép ugyanazzal a megvilágítással és beállítással készül.

Teljesen beleszerettem a Profoto vakukba. Voltak más stúdióvakuim korábban, de nagyon nagy a különbség. Nem tudom pontosan megmagyarázni, de tényleg teljesen más!
Nem beszélve arról, hogy a helyszínen sokszor akár egy hónapig sincs áram, így a vakuk töltését a kocsik akkumulátorával kellett megoldanunk. Mégis minden simán ment, hiszen a vakukat mindössze talán kétszer kellett feltöltenünk az egész fotózás alatt, pedig nagy igénybevételnek voltak kitéve, hiszen fotózásonként hozzávetőlegesen 300 embert kaptunk lencsevégre.

A beállítással Curtis és Avedon előtt akartam tisztelegni. Minden képnél egységes hátteret szerettem volna, csak úgy ahogyan Avedon használta a fehér hátteret a portréfotóinál, de azt éreztem, hogy a fehér itt nem lenne megfelelő, így saját kezűleg sárral, kávéval és teával színeztük be a vásznat. Az egyik B1-et egy áteresztő ernyővel szereltem fel a kamerától balra, a másikat (méhsejtráccsal) pedig lefelé irányítottam háturól. Innen a fény egy derítőlap segítségével indirekt módon vetült a modellekre.”- mondta Arne.

„A fotózás a fényről szól, nem kétséges. Megtalálhatod a világ legjobb témáját, de ha nem jók a fények, nem fog jól sikerülni a fotó. Azonban ha már képes vagy az általad elképzelt fényeket valóban létrehozni, már nyertél!

Az utómunkát nézve, mi a National Geographic-nál azt az elvet valljuk, hogy „Ne adj hozzá túl sokat, de nem is vegyél el belőle!”. Minden képre került egy kis vignettálás, plusz élesség az arcra, illetve egy kis kontraszt, ami kiemelte az arcok struktúráját, illetve egyedi karakterét.

Minden tanítványomnak azt tanácsolom, amit Katja-nak is tettem: „Ne a tehetséggel foglalkozz, hanem dolgozz sokat! Lehet, hogy van nálad jobb fotós valahol a világban, de ha nem próbálkozol, sohasem fog sikerülni!”

ARNE HODALIČ hivatalos honlapja, itt.

itt tájékozódhatsz.