{{Blog.cim}}

Hogyan építetted föl magad, mint fotóst?
Talán ez egy menedzser dolga lenne. Persze szerencsés, ha ez a készség egyúttal egy fotósban is meg van. Én tudatosan sosem néztem úgy az alkotói pályámra, hogy azt a külvilág számára felépítsem. Sajnos nagyon rossz menedzseri képességeim vannak. Nemrég létrehoztam egy Zsófia Pályi Facebook oldalt, de erre is nagyon nehezen vettem rá magam. Láttam, hogy már mindenkinek van ilyen oldala. Így gondoltam, lehet, hogy hasznos, ha többen tudják, hogy én is fotósként definiálom magam.

Milyen nehézségekkel találkoztál a pályád során?
A legnagyobb nehézséget a rossz megrendelők okozzák. Sajnos kevés megrendelő látja a különbséget jó és rossz fotó között és a legtöbbször az ár a döntő Magyarországon. Nyilván ennek lehetnek gazdasági okai is, de azért mégiscsak örülnék, ha több nyitottság lenne a minőségi képekre. Annyi felesleges dologra költenek manapság az emberek. Miért pont mindenki a fotón szeretne spórolni?

Mennyi időt szánsz a megrendelések mellett a saját elképzeléseid és alkotásaid megvalósítására?
Igyekszem szánni rá időt, amennyire a hétköznapi munkáim engedik. Minden évben dolgozom egy új anyagon. Természetesen az a legjobb, ha van átfedés a kettő között. Ez néha szerencsére összejön.

Kiket követsz magyar és nemzetközi viszonylatban?
Kifejezetten nem követek senkit, viszont figyelem mások munkásságát, itthon is, külföldön is. Szerintem nagyon fontos nem csak az elefántcsonttornyunkban alkotni, hanem részesévé válni a különféle kísérletezéseknek, áramlatoknak, kiállításokra eljárni, kerekasztal beszélgetéseket végighallgatni. Ebben a folyton megújuló közegben kell megtalálnunk a saját hangunkat, ami belülről jön.

Van kedvenc saját képed?
Tíz év anyagából nehéz lenne egyet kiragadni.

Min dolgozol jelenleg?
Egyrészt a Balaton sorozatom egy never ending sorozat. Már most is összeállt egy művészkönyvvé az anyag, de nem kizárt, hogy bővítem még a sorozatot. Örülök, hogy nemrég a nemzetközi Lensculture Portrait Awards versenyen finalista lettem vele. Tegnap interneten keresztül épp konzultáltam a zsűri egyik tagjával a képekről, és megnyugtatott, hogy nem csak a magyaroknak, hanem a külföldieknek is beszédesek a karakterek, és az öniróniával kezelt tenger nélküliség átjön a képeken. A félkész munkákról nem szívesen szoktam amúgy beszélni, de folyamatban van egy dokumentarista portré sorozatom, ami reményeim szerint egy év múlva kész lesz. Illetve a közelmúltban a Vöröskereszttel és a Canonnal volt egy nagyon jó együttműködésem. Több különálló fotósorozatban mutattam meg a segélyszervezet áldozatos tevékenységét, a borsodi falvaktól és kenyér osztástól az Átmeneti Otthonban megnyugvást találó nehéz sorsú családokig. Az anyagból született fotókiállítás a Sajtófotó Kiállítás kísérő kiállításaként látható.

Sokat utazol? Él már a fejedben egy álom utazás? Hová szeretnél eljutni, ahol még nem jártál?
Nemrég jártam Brazíliában, mivel a családom egyik ága ott él, de utazásból sosem elég. Az Azori-szigetekre már nagyon régóta szeretnék eljutni.

Pályi Zsófia különlegesebbnél-különlegesebb sorozatait, hivatalos honlapján tekintheted meg..