•

Általános nézet, hogy az épületfotósok arra törekednek legtöbbször, hogy a vonalak minél szimmetrikusabbak, egyenesebbek, párhuzamosabbak legyenek, ám olyan eset is lehet, amikor egy kis szabálytalanság inkább emel a kép erején, minthogy rontana azon.

Joel Tjintjelaar fotóművész a hosszú záridős fekete-fehér fotózásra specializálódott. Kezdetben jogot tanult, de saját bevallása szerint mindig is építész szeretett volna lenni. Az épületfotózás – úgy érzi – kárpótolja ezt a be nem teljesedett álmot.

Joel így magyarázza a fekete-fehér képek iránti vonzódását:

„A színek eltávolításával, úgy érzem, a számomra lényegi dolgok, mint a formák és a tárgyak egyre láthatóbbá válnak. Hogy a kontraszttal, a fénnyel és a vonalakkal mit kezdesz, az már csak rajtad áll. Nincsenek színek, melyek „elcsábítanák” a néző szívét.

Nem hiszek abban, hogy az utómunka hiánya hozzáadna egy kép valódiságához. Én abban hiszek, hogy a művésznek meg kell találnia a saját eszközeit ahhoz, hogy kifejezze magát.
Számomra a kamera nem több mint egy eszköz, nincs szelleme, nincs lelke, pusztán egy tárgy, mely rögzíti a helyzeteket. Elfogulatlan és érzelemmentes. Kell mögé valaki, aki a végeredményt élettel és jelentéssel tölti meg. Ez lenne a fotográfus…