{{Blog.szerzo}} •

•

Macskám van, és macskát szerintem csak akkor lehet fotózni, ha evés után félájultan alszik. Egyszer megpróbáltam szándékosan giccses képeket készíteni róla. Fogtam egy gombolyagot, és addig piszkáltam vele a cicát, amíg a kezdeti megszeppenésből düh lett: azzal a giccsesnek szánt képsorozattal a legördögibb macskaarcot sikerült megörökíteni, amit életemben láttam. Ennyi tapasztalattal a hátam mögött kérdeztem Valter Viktor állatfotóst – és kiderült, hogy egy profi ezt minden ponton máshogy csinálta volna.

Mielőtt bárkibelekezdene a kutyák fotózásába, a legfontosabb az, hogy szeresse az állatokat,nem pedig a technika. Aztán kreativitásra, kitartásra, türelemre és perszepénzre van szükség. De bele lehet kezdeni egy DX-es, croppos vázzal is azállatfotózásba, csak kompromisszumokat kell kötni. Ha valaki a felszerelése korlátait emlegeti,mindig azt mondom, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

Én 18-105-öskitobjektívval kezdtem, egy Nikon D5100-on. És rengeteg olyan fotót csináltam,amiről meg nem mondaná az ember, hogy egy kb. 100.000 forint értékűfelszereléssel készült. Felvették a versenyt külföldi fotósok hasonló stílusúképeivel is. Utána összespóroltam egy 35 mm-es fix optikát, később pedig egyreinkább szerettem volna kipróbálni a teleobjektíves fotózás rejtelmeit is, ezértvettem egy 85 mm-es fix optikát is. Tűéles képeket futkározó kutyákról perszenem készítettem ezzel a felszereléssel.

Egy idő utánbele szerettem volna kóstolni a full frame világába. Az ISO-érték korlátozottaz első váznál, és azért is vonzott afull frame, „mert a nagyok is ezt használják”. Abszolút megérte a befektetés.Vannak olyan szegmensek a kutyafotózásban, amelyek megkövetelik a precízebb,gyorsabb autofókuszt és a jobb színdinamika-tartományt. Nekem ez mindenképpenfontos volt, hiszen a képeimben a látványvilágra helyezem a hangsúlyt. Persze atartalmi mondanivalót is igyekszem erősíteni, de a visszajelzések alapján mégmindig a látvány fogja meg inkább az embereket. Ezért esett a választásom aNikon D610-re, mert a dinamikatartományáról sok jót hallottam. Minden vágyamlett volna a Nikon D750-es, de az anyagi korlátok miatt nem volt lehetséges, ésinkább minőségi objektívbe fektettem be annyit, amennyit még tudtam.

Tehát aki elszeretne kezdeni állatot fotózni, annak érdemes beruháznia egy tükörreflexesgépbe. Ehhez kezdésként kb. 20 mm-től egészen 200 mm-ig legyen egy olyanobjektívparkja, ami kielégíti az igényeit. Ez persze szubjektív – erősen függaz adott egyén stílusától. Van, aki a fix objektívek jobbképminőségére esküszik, van, aki a zoom objektívek nyújtotta rugalmasságra.Szerintem gépvázból érdemes olyat választani, ami alkalmas a sportfotózásravalamilyen szinten. A Nikon D610 jelenleg kielégíti az elképzeléseim nagyrészét a Nikon 80-200 mm-es objektívjével. Sokak portrézásra és tájképek készítésére használják ezt a vázat, énviszont szeretem feszegetni a technika nyújtotta határokat, és túlszárnyalni,amennyire csak lehet.

A 85 mm-esfix optikát és a 35 mm-es objektívet az új vázhoz is megtartottam (azóta márnincs a tulajdonomban), hiszen full frame vázhoz is tökéletesek. A NikonD610-es vázhoz jópár más objektívet is használtam. Tanuláshoz a fix objektíveket ajánlom,javítják a komponáló készségünket azzal, hogy korlátok közé vagyunk szorítvaegy adott gyújtótávolságban. Minél kisebb ez a gyújtótávolság, annálhatékonyabban tanuljuk meg az adott milliméter előnyeit-hátrányait. Ígymegfelelő elképzelést alakíthatunk ki a későbbi beruházásainkat, fejlesztéseinketilletően.

Mennyire használsz mesterséges megvilágítást?

A természetesfények híve vagyok, mindig is természetben fotóztam, de akadnak olyanhelyzetek, ahol muszáj szerepet játszania a vakunak. Ilyenkor manuális vakuthasználok egy 20x30 cm-es mini softboxszal. Rádiós kioldóval együtt ez 30.000 Ft körüliberuházás. Azért van szükségem a rádiós kioldóra, mert nem állíthatok fel egyállványt nagyobb softboxszal. Természetben fotózom, folyamatosan mozogni kell.Általában a gazdákat kérem meg, hogy tartsák a vakut, de ez persze az objektívmilliméterállásától függ. Szélben, hóesésben, esőben helyt állt már ez a fajtavilágítás. Ritkán használok ernyőt is.

Egyébként ezt avilágítási technikát egy példaképemtől lestem el. Kaylee Greer a hölgy neve,egy bostoni fotós. Ő Beauty Dish-t használ, külső tápról, és mindig van egy fixsegédje. Én ehhez akartam olcsóbb alternatívát kialakítani. Hatalmas kihívásugyanazt a minőséget hozni, mint egy hivatásos fotós, aki tudja állni egyprofesszionális felszerelés költségeit.

A fotózáshoz, gondolom, előbb meg kell ismerned azállatot.

A fotózásaimnagy része ismeretlen kutyákkal zajlik, ezért mindig hagyok arra egy-két órát,hogy megismerjem az adott kutyát. Hol vannak a határai a türelem,fegyelmezettség, koncentráció terén? Helyben tud maradni? Hogyan reagál, halehasalok elé, és azt mondom, hogy „ülj”? Vagy csak a gazdájára hallgat? Ezekmeghatározóak arra nézve, hogyan sikerülnek majd a képek. Legalább olyan fontosa közös összhang a kutyával nekem is, mint egy kutya-gazdi kapcsolatban.

Kénytelen vagyoka kutya irányítása alá kerülni. Onnantól, hogy elkezdek egy fotózást vele,nekem kell alkalmazkodnom hozzá. Ha elmegyek egy másik országba, ott sem fognakcsak a kedvemért magyarul beszélni. Figyelembe kell vennem a kutyatemperamentumát és testbeszédét. Nyári fotózáson pl. nem a délután 3-4 órakörüli időpontot fogom kiválasztani. A fotó szempontjából sem előnyös az erősnapfény, de a kutyáknak sem kellemes. Inkább fotózom napnyugtakor vagy a kékórában, amikor kedvező és gyönyörű is a környezet. Mindenben meg lehet találnia szépet, rajtad múlik.

Portréfotózásnális fontos, hogy megismerjük a partnerünket – ugyanez igaz a kutyafotózásra is.

Hogy tudod lekötni a kutya figyelmét?

Azt, hogy akamerába nézzen, csak játékkal vagy jutalomfalattal lehet elérni. Na jó… érdekeshangokkal is, amik nem túl emberiek. Mit is gondolhatnak rólunk ilyenkornégylábú kedvenceink? Vicces helyzetek kerekednek ebből. Nyár, Lánchíd, hőség,özönlenek a járókelők, fél méterre hasalok a kutyától, játéklabdát rázok azobjektív fölött, cuppogok, közben valaki más a vakut tartja, a turisták pedigengem fotóznak. Eközben pedig koncentrálni kell a technika minden aprórészletére. Kényelemre nem jut idő, ahogyan más munkában sem. Fel kell készülni a legabszurdabbhelyzetekre, és türelmesnek lenni. A városi forgatagban sok inger éri a kutyát,más ott fotózni, mint egy nyugodt parkban.

Minden kutyával „szót értesz” fotósként?

Olyan kutyávalfotózok csak, akivel foglalkoznak, törődnek, és ez látszik is rajta. Korábbanszerettem volna segíteni menhelyi kutyákon, hogy gazdára találhassanak,vonzóbbá akartam tenni őket a fotóimmal. Tárt karokkal is fogadtak egyszékesfehérvári menhelyen. Csakhogy a menhelyi kutyák előéletét nem ismerjük,zavarodottak, nem tudnak megállni egy helyben, ezért nem tudtam olyan képeketkészíteni róluk, mint amiket az elmúlt két évben készítettem. A mai napigbánom. A fegyelmezettség fontos ahhoz, hogy egy pózt, netán trükköt le lehessenfotózni. Persze vannak kutyák, akik eleve jobban kezelik az ember és a kameraközelségét.

Mit csinálsz, ha egy kutya fél a kamerától?

Valószínűlegrossz élmények érték azt a kutyát. Ez csakis pozitív megerősítésekkeljavítható.

Hogyan kommunikálsz a kutyákkal fotózás közben?

Figyelem a reakcióikat,hogy mi tetszik, mi nem tetszik nekik. Például mikor unják meg a fotózást? Érdemesváltozatossá tenni a velük való munkát: kis mozgás, kis pihenés, kis mozgás... Egyszerbeltéren, egy kanapén kellett fotóznom pomerániai törpespicceket, „Boo kutyákat”.Az egyik elaludt, a másik többször is a kamerába ásított. Olyan egyértelműgesztusok ezek...

A kutya fajtájának van jelentősége számodra?

Még a sorozataimminősége is függ attól, hogy mennyire áll közel a szívemhez az adottkutyafajta. A border collie például bizonyítottan a legintelligensebb kutya,sok kutyafotós készít róluk képeket. Eszméletlen tudásuk van, nagyszerűtrükköket lehet tanítani nekik, pl. hogy átöleljék egymást. Ez a kutya olyanérzelmeket és fantáziákat vált ki belőlem, hogy azt hiszem, emberi érzelmeketadok vissza, amikor fotózom. De a legkedvesebb sorozatom egytacskóhoz kötődik. Róla és gazdájáról készítettem a legérzelmesebb sorozatot,ezt bármikor szívesen előveszem, olyan erősen nyilvánul meg rajta a gazda és akutya közötti szeretet.

Mekkora hangsúlyt fektetsz az utómunkára?

Eltüntetem apórázt – a kutya póráz nélkül legyen kutya! A szemét kontrasztosabbá teszem éscsillogóbbá. A bundájáról leszedem a fűszálakat. Ha van a képen fölöslegesmadár, rovar stb., azt eltávolítom. Javítok az árnyékokon, kontraszton,fényerősségen, telítettségen, szaturáción. A kép hangulatához igazítom aszínvilágot. Szeretem a filmes színvilágot. Egy képem utómunkája sem egy ésugyanaz, belenyúlok a saját preseteimbe is Lightroomban. Olykor-olykor elrugaszkodom atermészetességtől, új színt keresek, amivel a kép ellendül a valóságtól.

Miért kezdtél el kutyákat fotózni?

Körülbelül2014-ben kezdett érdekelni. Korábban is fotózgattam, csak mobiltelefonnal, ha motorozás közbenmegfogott egy-egy részlet a természetben. A közeli ismerőseim pedig bíztattak.Maga a kutyafotózás talán a parkban sétáló kutyákkal kezdődött. Kommunikatívember vagyok, kérdezgettem a gazdákat a kutyáikról. Édes, izgalmas sztorikathallottam. Az egyik hölgy például büszkén mutatta, hogy a kutyája minden sétaelőtt választ egy plüsst a kosárból, és azt viszi magával a szájában egész sétaalatt. Aztán egy kutyaiskolában kezdett bontakozni az állatszeretetem és afotózás. Egy romos épületben, szakadtfotelben kezdtem fotózni a kutyákat, és ez megtetszett a gazdáknak is, nekem is.Jó szórakozás volt.

Egyre jobbanbelemerültem a kutyafotózás szakmai kérdéseibe. Példaképeket választottam, éstanultam tőlük. Kaylee Greer fotói szembesítettek azzal, hogy állatokrólcsodálatos képeket lehet készíteni. Ez bennem kreativitást és versenyszellemetindított el. Érzelmes embernek tartom magam, szeretném megmutatni az érzelmeimet.És azt, hogy az állatokban több van, mint hinnénk, csak nyitott szemmel kelljárnunk. Ezt néha még egy kutya gazdája sem veszi észre, hiszen ő másképpen néza kutyájára. Greer mellett Ksenia Raykova képei tetszettek még. Ő egy velemegyidős, 20-21 éves orosz lány, számos képét publikálták neki is. Döbbenetes,ahogy visszaadja az állatok személyiségét pillanatképek formájában.

Milyen jellegzetes témák vannak a kutyafotózásban?

Közkedvelt témapéldául a frizbi és a kutya kapcsolata. Claudio Piccoli olasz fotós, akit aNikon is erősen promotál, azokkal a sorozataival vált híressé, ahol a kutyaröpül a levegőben, ráharap a frizbire. Nikon D4-es vázzal és 300 mm-esgyújtótávolságú fix objektívvel egészen elképesztő végeredményt produkál. Akiilyen tematikájú fényképezésére adja a fejét, az sportfotózásra alkalmasgépvázat és objektívet használjon. A minimum a 1/1000-es vagy 1/1250-es záridő,amihez persze nem kell a legprofesszionálisabb kamera. Ki lehet merevíteni ezta fajta mozgást vakuval is, jóval hosszabb záridővel. Csakhogy senki sem fog a kutya mellett futni egy vakuval vagyállványt állítani. Ami pedig a kép elkészítését illeti: mindig legyünk egylépéssel a kutya előtt.

Van fotós, akistúdiófotózásban próbál újat mutatni, van, akit a betanított trükkökérdekelnek, van, aki sorozatokat készít. Én csak egy-egybeállított képre koncentrálok. De egyre jobban vonz az akciófotózás, készült ismár ilyen képem. Belenagyítva látom a nyálcseppeket és szőrszálakat, miközbenugrik a kutya: ezek a részletek szabad szemmel nem láthatóak, és ez lenyűgöz.

Mindenki másirányzatot igyekszik képviselni újabb és újabb megoldásokkal. Mindenkimunkájában van valami egyedi és elragadó. A kutyafotózás hálás és egyedi téma,amit csak csupa szívvel lehet csinálni. A mélységeit csak kevesen látják.Magyarországon csak 2-3 fotós foglalkozik ezzel komolyan. Például Gáti OszkárDániel, aki stúdióban készít kutyás képeket. Számomra a stúdiós képekbőlhiányzik a természettel való kapcsolat, a szépségei, a változó fények... Szerintemaz állatnak a természetben a helye, és én szeretem is belekomponálni atermészetet a képbe. A közeljövőben saját kutyát szeretnék. Új stílust, újirányzatot tervezek vele, ami az emberi tulajdonságokat fogja kiemelni. Ésmegmutatja azt, hogy mennyivel jobb az élet egy kutyával.

Sok sikertkívánok mindenkinek, aki ezzel a témával igyekszik kifejezni önmagát és azállatok iránti szeretetét!