{{Blog.cim}}
Kiketláthatunk a lenyűgöző képeken? A Gravity Bahrain klub ejtőernyőseit, akiket Alihétköznapi ruhába öltöztetett, aztán megkért, hogy ugorjanak rá egy porralborított trambulinra. „Nagyon vicces volt játszani a porral és a trambulinnal.Az ejtőernyősök pedig képesek voltak rá, hogy tudatosan irányítsák a testüket,miközben a levegőben voltak”, mondja Ali. „Miután meglátták az első képeketmagukról, úgy döntöttek, hogy olyan testhelyzetet vesznek majd fel, minthatáncolnának a levegőben. Az ő profi repülési tapasztalataik nélkül nemkészülhettek volna el ezek a fotók!”
Ali Canon EOS1D-X Mark II fényképezőgépet használt, amely másodpercenként 14 kockátfotózott. Az objektív 70-200mm-es volt. Ali Két Profoto D2 monolight-ot tett atrambulinhoz, magasról megvilágítva azt. A kulcsfény kamera jobbon volt,megvilágítotva az egész felszerelést. Erre Ali egy Profoto Umbrella Deep WhiteXL ernyőt tett, illetve egyszórófelületet, amely távol tartotta a port a fejtől. A baloldali D2-re pedig ProfotoRFi Softbox 2×3’ fényformálót helyezettfel, és ezt a fényforrást sokkal alacsonyabb teljesítményen használta. Éppenhogy csak megvilágítsa az alanyok lábfejét.
Ali szerintstúdióban nem is igen fordulhat elő gyorsabb mozgás, amit le kell fényképezni,mint a por és a zuhanó modellek. „Szoktam időnként akciót fotózni – fröccsenő vizet,mozgó modelleket, ugrást stb. – de a legnehezebb az, ha apró szemcsék mozgásátkell „megfagyasztani”, például a repülő port. Nagyobb feladat a vízcseppeknélis. Úgyhogy igazi próbatétel volt a D2 számára, hogy meg tudja-e állítani aporszemeket, és közben szépen kirajzolódik-e a modellek teste.”
Ali több mint10 éve dolgozik Profoto felszereléssel, a stúdiójában és más helyszíneken is. „MindenProfoto-eszköz jó gyors volt, amit eddig használtam, ráadásul tartós ésmegbízható, sose hagytak cserben. Ehhez a fotózáshoz a legjobb teljesítőképességrevolt szükségem, minden szempontból, a teljesítménytől kezdve a rövid vakuidőtartamig,és lehetőleg mindezt kicsi méretben. A D2-vel úgy éreztem, hogy semmi sem szabnekem határt.”
Ennél afotózásnál különösen fontos volt, hogy gyorsan elkészüljenek, mert szállt a pormindenfelé. „Az volt a legnagyobb kihívás, hogy nem próbálkozhattunk egész nap,amíg elkészült a megfelelő fénykép”, magyarázza Ali. „A színezett porhihetetlen koszt csinált a stúdióban. És az ejtőernyősök szeme, szája is telementvele, az arcuk is csupa festék volt. Tehát olyan gyorsan be kellett fejeznem,amilyen gyorsan csak tudtam.”
Nem mindenvaku tud lépést tartani egy kamerával, amely 14-16 képet készítmásodpercenként. „Sokszor láttam már, hogy a fotósok várják a tökéletespillanatot, de csak akkor tudják elcsípni, ha már sokszor megismételték előtte”– teszi hozzá Ali.
„A D2-veltökéletes expozíciót tudtam elérni minden egyes fényképen, onnantól kezdve,hogy a modellek a levegőben voltak, egészen addig, amikor leértek a gumira,majd visszapattantak róla. Mivel minden kép tökéletesen meg volt világítva, azta testhelyzetet és azt a porfelhőt választottam utólag, amelyiket csakszerettem volna.”
Hozzászólás írása