Jó ideig tétováztam, hogy egy telefotó-zoom objektív megfelelő eszköz lenne-e ahhoz a fajta makrófotózáshoz, amit én csinálok. A digitális tükörreflexes gépemhez korábban már vettem egy viszonylag olcsó telefotó-zoomot, de a képminőségétől nem voltam elragadtatva. Elég zajos volt, ami azt illeti. Ezért nem tudtam eldönteni, hogy jó lenne-e nekem egyáltalán bármilyen telefotó-zoom. Mindig is inkább a fixobjektíveket kedveltem: 28mm F2.8, 50mm F1.8, 90mm F2.8... De aztán mégis újraépítettem a rendszeremet, egy Sony Alpha 7R fényképezőgéppel és a gyors Tamron SP 70-200mm F2.8 objektívvel.
Nagyon izgatott voltam már a beszerzése közben is! Az új telefotó-zoom nehezebb volt, mint a többi objektívem. De már az első tesztképek nagyon feldobtak, amelyeket még aznap, egy állatkertben készítettem. A képek csodálatosan élesek voltak. De a legjobban a bokeh nyűgözött le, az az álomszerűen elmosódó előtér és háttér a témám előtt és mögött. Makrófotósként kifejezetten szükségem van erre, például azért, hogy tetszetős hátteret adjak a képeimnek – úgy néz ki, hogy a telefotó-zoommal ez könnyebb lesz, mint korábban a makróobjektívjeimmel volt.
Nem hagyott nyugodni ez a kiváló élesség és a formákkal való játék lehetősége, ezért újabb és újabb fotóstúrákra mentem, amióta megvásároltam az új objektívemet. Eleinte szokatlan volt, hogy folyamatosan egy viszonylag nehéz objektívvel fotózzak, de hamar hozzászoktam, és megtanultam kreatívan dolgozni vele.
Ez a fotó egyike volt az első tesztképeimnek, amelyeket az SP 70-200 mm objektívvel készítettem. A fényképezőgép Sony Alpha 7R, a gyújtótávolság 200mm volt, 1/100 s, F2.8 és ISO 640 beállítással.
Ezt a képet az erdőben kaptam lencsevégre. A háttérben a nap egy palackot világít meg, amelyet én vittem magammal. A kép a Sony Alpha 7R géppel készült. A beállítások: 200mm, 1/100s, F4.5 és ISO 500.
Az első időkben mindig meglepődtem azon, hogy milyen rövid az expozíció idő, pedig a telefotó-zoom elég hosszú. Ez természetesen az objektív kimagasló fényerősségének köszönhető, illetve annak, hogy csúcsminőségű optikai üvegtagok vannak benne. Normális nappali fénynél gyakorlatilag soha nem kellett állványt használnom, ami illik a fényképezési stílusomhoz. Az objektív fényereje tényleg nagyban megkönnyíti az objektív használatát.
Nem olyan régen Muttentalban jártam, egy erdőben Witten városa mellett, Nyugat-Németországban. Akit érdekel a Ruhr-vidéken zajló bányászat története, az sokat tanulhat itt, engem viszont a növényvilág vonzott ide. Az erdők mindig is a kikapcsolódást jelentették számomra, és most meg is szerettem volna örökíteni ezt a nyugodt hangulatot a fényképezőgépemmel. Aznap a fényviszonyok nem voltak tökéletesek, ráadásul pont délben értem oda, amikor nagyon erős volt a nap fénye, éles árnyékokkal. Ezért árnyékos helyeken kerestem motívumokat, hogy elkerüljem a durva kontrasztokat.
Ez a kép februárban készült, amikor az első nárciszok megjelentek Duisburgban.
Sony Alpha 7R-rel fotóztam, 200 mm-es fókusztávolságnál, 1/1000s, F2.8 és ISO 800 beállítással.
Az erdőben sétálva egy másik képet is készítettem, amelyre különösen büszke vagyok. Az erdő szélén lőttem. Már hazafelé tartottunk, és már majdnem elpakoltam a fényképezőgépemet. Eredetileg májkökörcsinek után kutattam, de nem találtam egyet sem. Egy napfényes folton viszont észrevettem ezt a virágot a levelek között, ahogy egyedül élvezte a fényt. Alig kellett hozzányúlnom ehhez a felvételhez utólag! Kicsit elsötétítettem a kép jobboldalát, és már készen is volt egy újabb nagyszerű fotó!
Összességében azt mondhatom: lenyűgözött a Tamron SP 70-200 mm F2.8 minősége és leképezési teljesítménye. Bárcsak minden beruházásom ennyire megérné!
A kis sárga virág lefényképezéséhez nagyon alacsony kamerapozíciót választottam, mint sok más képemnél is. Ilyenkor ugyanis az előtérben látható fűszálak vagy ágacskák gyönyörű elmosódássá alakulnak. A telefotó gyújtótávolsága és a nagyra nyitott rekesz rendkívül kis mélységélességet tesznek lehetővé. A fénykép 200mm fókusztávolságnál készült, 1/800 s, F2.8 és ISO 500 használatával.
Itt találsz további bájos makrófotókat Olivia Michalskitól:
Kosár 
