{{Blog.cim}}

Fekete Antonio 20évig tevékenykedett szakácsként, majd merész döntést hozott. 3 és fél évvelezelőtt ételfotózással kezdett foglalkozni, és lassan egy éve már nem isdolgozik szakácsként. Célja az, hogy komplex vizuális szolgáltatással fejlesszeaz éttermek látványvilágát, azt, ahogyan az ételek megjelenéséről ésmegjelenítéséről gondolkoznak. Emellett a csúcsgasztronómiáról szóló külföldikiadványok forgalmazásával foglalkozik. Tisztában van a legújabb trendekkel, ésépíti a saját különleges, igényes és korszerű képi világát. Eközben felkéréstkapott, hogy fotóanyagot készítsen a Bocuse d’Or szakácsverseny lyoni döntőjén.Ezekről a tapasztalatairól kérdeztük.

Hogy jutottál ki fotósként a Bocuse d’Orszakácsversenyre?

Széll Tamást aszakmából ismerem, ráadásul a Magyar Bocuse d’Or Akadémiának is fotózok már egyideje. Aki ismer, ismert szakácsként is, az tudja, mivel foglalkozom, nem titok,és azt is tudja, hogy komolyan veszem, amit éppen csinálok. Amikor elkezdték akészülést a Bocuse d’Orra, megkerestek, hogy dokumentáljam a munkájukat. Így azEurópa-bajnokságra való felkészülésüket is végigfotóztam a konyhában. Aztánjött a felkérés a lyoni döntő dokumentálására is – nem mellesleg tagja vagyok aBocuse d’Or Akadémiának. A Lyonban készült képeim azonnal fájlmegosztókbakerültek, ahonnan minden intézmény és orgánum letölthette a képeket, ha nemküldött ki saját fotóst a helyszínre.

Fotósként milyen volt Lyonban? Hogy tudtál dolgozni, éshogy érezted magad?

Csak a fotós munkáratudtam koncentrálni, minden idegszálamat lekötötte. Két és fél napot töltöttemkint, de a fotózáson kívül mást nem is éltem meg a versenyből – a többieketkérdezgettem utólag, hogy milyen volt. Nagy koncentrációt igényelt a fotózás,nem maradhattam le semmiről, de mindehhez őrült tömeg is volt. Amerre a szemellátott, mindenhol fotósok és videósok szorongtak. Erre egyszerűen nemlehetett felkészülni, csak „lelkileg”. Mint a heringek, úgy álltunk asajtófolyosóban. A szerencsén múlott, hogy ki mire látott rá. Ha valakielhagyta a helyét, az többet nem jutott vissza oda. Az internetszolgáltatás isleállt a nagy túlterhelés miatt: akkora igény volt arra, hogy a képek és videókélőben felkerüljenek a netre, hogy végül pont emiatt nem ment. Amivel mégiscsakkészülni tudtam, az az objektív volt.

A Tamron új, 70-200-as objektívjét vitted magaddal. Használtadmár korábban is?

Nem, a 70-200-at itthasználtam először. Van 24-70-es és 15-30-as Tamronom. A 24-70-es a kezdetektőlmegvan, és az az utazó kit objektívem is. Általában jók a tapasztalataim aTamronnal. Amikor elkezdtem kiépíteni a rendszeremet, sok tesztet és felhasználóivéleményt elolvastam, és végül emellett a márka mellett döntöttem. És azóta isszeretem. Azon a területen, ahol én dolgozom, egyelőre teljesen elégedettvagyok az objektívjeimmel. Nyilván vannak olyan szélsőséges helyzetek, példáulnagyon nagy rekesznél, ahol érdemes inkább a gyári objektívet választani, de énmég nem találkoztam ilyennel.

Könnyen megszoktad az új objektív használatát?

A kitartását szoknomkellett. Nem túlságosan nehéz és nem túlságosan nagy, de azért van súlya. Ezegy robosztusabb objektív, de meg lehet tartani. Egy Nikon D610-es gépvázonhasználtam, és a gépi beállítások megfelelőek voltak. Strapabíró, stabil és jólmegépített objektív. Kézre áll, kényelmes. Fel sem tűnt, hogy nem gyáriobjektívről van szó, hanem utángyártottról. Egyébként a súlya segített is,stabilizált. De természetesen használtam a beépített rezgéscsillapítót is, aminagyon megkönnyítette a dolgomat, hiszen végig kézből fotóztam.

Mire használtad Lyonban ezt az objektívet?

Csakeseményfotózásra. A Bocuse d’Or fotózásakor most az volt nekem a legfontosabb,hogy egy bizonyos távolságtartományt be tudjak látni. Körülbelül 1,5-3 méterrőlkészítettem a képeket. Az objektív közelpontja miatt mehettem volna akárközelebb is, csakhogy nem volt rá lehetőség. Amúgy van olyan fotóskollégám, akiételfotózásra használja a 70-200-ast.

Hogy működött az autófókusz?

Feltűnően gyors éspontos volt, az érzékenysége és sebessége egyaránt meglepett. Manuálisan semmitsem lehet állítani ilyen hektikus helyzetben, teljesen rá kellett bíznom magama gépre és az objektívre. Bár nekem nagy előnyöm volt a többi fotóssal szemben,hogy mivel végigkísértem a magyar csapat felkészülését, tudatosan fel tudtamkészülni a fontosabb pillanatokra. Tudtam, mikor fogja szórni a séf a fűszert,mikor önt valamit... Tehát nem kellett folyamatosan lőnöm, hanem kivártam amegfelelő pillanatot. De így is gyorsan kellett reagálnom. Azzal tudtam mégkülönlegesebbé tenni a képeimet, hogy milyen szögből fotózok. Hiába álltam egyhelyben, próbáltam alacsonyabbról, magasabbról is fotózni. Ilyen furcsábbpozíciókban szintén jó szolgálatot tett, hogy nem kellett állítgatnom afókuszt.

Milyennek találtad az objektívet a fények, a fényerőszempontjából?

A fényviszonyokelőnytelenek voltak, és folyton változó színes fényekkel világították aszínpadot a látvány kedvéért. Én ráadásul jobban szeretem magam irányítani afényeket, ezért is voltak nehézségeim. De az objektívet 2.8 és 5.6 blendeközött váltogattam, igazodva a történésekhez.

Fogod a jövőben is használni?