{{Blog.cim}}
„Amikor először látogattam erre a vidékre, nem akartam hinnia szememnek. Ezek a bányászvárosok szó szerint lángoltak: a mögöttem elterülőföld égett, körülöttem mindenütt a földbe vájt lyukakból lángok csaptak fel ésmérgező gázok törtek a felszínre. Fákat láttam, utakat, házakat és falvakat,melyeket lassan elnyelt a ropogó tűz.
Az apokaliptikus tájon gyerekek játszottak, és az égő lyukakmelletti házak, melyekben az emberek éltek, olyannak tűntek, mintha a pokolbavezető út kapui lennének. A hideg téli estéken az emberek a tűz köré gyűltek,hogy megmelegedjenek, közben belélegezve a mérgező gázokat.
Hallottam történeteket emberekről, akik az égő lyukakbaestek, amikor a föld megindult alattuk. Meséltek olyan esetekről, amikor egyrepedés következtében házak dőltek rá tulajdonosaikra éjjel, miközben aludtak.
És mindezek ellenére ezek az emberek itt maradnak,dolgoznak, élik mindennapjaikat. Ezért úgy döntöttem, hogy fotósorozatotkészítek erről a vidékről, a bányákról, a természetre gyakorolt emberi hatásról,de legfőképpen az emberekről, akik ebben az apokaliptikus környezetben dolgoznak,játszanak, alszanak, élnek.
Bár a bányák veszélyesek, az ott dolgozóknak semmilyen biztonsági felszerelés nem áll a rendelkezésére. Az emberek a puszta kezükkel dolgoznak, mezítláb vagy papucsbanaz égető napon, belélegezve a szálló szénport. A por az izzadt testükre tapad, szemükbe,szájukba, orrukba, fülükbe jut. Mindennek ellenére a puszta kézzel végzett,kemény munka egyfajta büszkeséggel tölti el őket. A dolgozó férfiak, nők és gyerekekarcát borító szénpor és piszok alatt valódi szépség, erő, és szívósság lakozik,amit a képeimen keresztül is szerettem volna megmutatni. Sokat tanultam aJhariában töltött idő alatt és a tiszteletemet szeretném kifejezni az ott élőkfelé. Sokszor jártam ott és ezek az emberek mára a részemmé, a munkám részévéváltak.
Ez a projekt akkor vette kezdetét, amikor egy cikketolvastam a bányászokról, melyben említést tettek a szénbányászat közben gyakranelőforduló balesetekről, melyeket a kevésbé demokratikus államokbanegyszerűen eltussolnak. Úgy döntöttem, hogy mélyebbre ások a témában, ésszemélyesen is ellátogatok Kína, Belső-Mongólia, Kazahsztán, Oroszország ésIndia szénbányáiba. Így jutottam el Dhanbadba, mely India szénbányászatiközpontja. Ezen a területen annyi bányász települést és szénbányát szerettemvolna meglátogatni, amennyit csak lehetséges. A látogatásaim során sok itt lakóés dolgozó embert ismertem meg, és nekiláttam, hogy lefotózzam őket. Ezeken afotókon a bányák körüli mindennapokat mutatom be közelebbről. Egyikkép sem beállított, mindenkit mindennapi környezetében fényképeztem le. Amegvilágítás is természetes, a fényképezés során vakut nem használtam. Azösszes kép középformátumú fényképezőgéppel készült, munkám során filmes gépetés Phase One 80 és 100MP digitális hátfalakat egyaránt használtam, hogy azelérhető legjobb minőségű képeket készíthessem. Ebből következően a képekminősége és részletessége messze meghaladta azt a minőséget, amire egy könyvhözszükségem volt.”
Sebastian Sardi a projekt befejezéséhez és a Black Diamond könyv kiadásához a Kickstarteren kéria lehetséges támogatók segítségét. A projektről bővebben itt olvashatsz, ugyanezena linken keresztül akár te is támogathatod a könyv létrejöttét.
Hozzászólás írása