{{Blog.szerzo}} •

•

Néhány héttel ezelőtt egy izgalmas, egyedi megjelenésű könyv látott napvilágot egy hazai alkotópáros műhelyéből. Ennek alkalmából Bakos Gáborral az alkotópáros egyik tagjával beszélgettünk a könyvről, a keleti művészetekről, a túrázásról és Japánról.

Mesélja könyv témájáról, Japánról! Mikor voltatok ott először?

Nyolc évvel ezelőtt jutottam el előszörpárommal Japánba és azonnal tudtuk, hogy ezt még sokszor ismételni fogjuk.Azóta minden évben legalább egyszer meglátogatjuk. Legtöbbször télen, de voltunkmár szeptemberben és most október első felében is csinálunk egy túrát.

Kettesbenutaztok?

Általában nem, kis létszámú fotós workshopokatvezetek Hokkaidóra. Párom, munkája miatt sajnos nem mindig tud velem tartani.

Nézzükaz albumot! Húha, jó súlyos! Honnan jött az ötlet a fotóalbumhoz?

Igen, nem bíztuk a véletlenre, majdnem kettőkiló! Az ötlet egy már régen megfogalmazott, sokat dédelgetett gondolat.Szerettem volna egy könyvet, egy művészeti albumot, ami összefoglalja ésegységes vonalra fűzi a Japánban készített sorozatainkat.

Sokáig érleltem, nem akartam elkapkodni. Olyanalbumot képzeltem el, ami megjelenésében nem tolakodó, háttérben marad éserősíti a fotók hangulatát, megtiszteli a képet, hagy neki teret, nem csupántárolja, hanem prezentálja is az anyagot, képeivel történeteket mesél.

Mi voltaz inspiráció?

Egyértelműen a japán tusrajz a Suibokugamesterei. Sesshu Toyo, a Kano iskola és Miyamoto Musashi. Sesshu absztrakttájképekkel illusztrált verses tekercsei vagy a rendkívül kevés ecsetvonássaldolgozó Musashitól a madarakat ábrázoló rajzai, a Kiszáradt fán üldögélő gébicsés a Vadludak a nádasban. Mindkettő máshogy, de nagyon erős, feszes kompozíció.Valójában az egyszerű, szigorú, színpadias kompozíciók, a vonalak ívei, atökéletes arányok azok, melyek nagyon megfogtak.

Tanultad ezt valahol?

Sokáig tanultam művészettörténetet és már az első út előtt is sok időt töltöttem a japán kultúra megismerésével. A fotózott témákat jobban megismerve koncentrálódott az érdeklődésem a természetábrázoló Suibokuga irányába. A könyvben megjelenő állatok a valláson, a népi kultúrán és hiedelemvilágon keresztül sok témát szolgáltattak a korabeli mestereknek.

Mitábrázol a rajz a könyv elején?

Az a könyv címe! Egy fű-írás stílusúkalligráfia, a ?, Shiro írásjegy artisztikusátfogalmazása, melyet az albumot kinyitva, rögtön megért az olvasó.

Mi az aShiro?

Shiro, azaz Fehér. Ez a vezérgondolat, amivégighalad az egész könyvön, megteremtve a kapcsolatot a klasszikustávol-keleti művészetek azon tézisével, mely szerint az üres felület, a papírfehérje is a kompozíció témával egyenrangú része. Mert a papír volt előbb, azteremti meg a helyet a műnek, az öleli körbe és tárja elénk. Így alakítjákegymást, de egymás nélkül nem létezhetnek.

És miez a vörös ábra a könyv hátulján?

Ez egy Hanko, egy pecsét. A japán munkákon ezaz alkotó aláírása. Ez itt egy díszesebb, Insotai stílusú változat,pecsétírással az olvasható rajta, hogy Gábor képe.

Hogyankészült, mit látunk az albumban?

Érdekes utazás volt újra átnézni az elmúlt 8évben készült képanyagot. Szigorú voltam, 75 képet válogattam a 180 oldalhoz.Ezek nem klasszikus természetfotók, többször csak benyomások, impressziók,szimbólumok, történetek, melyek érintve vagy szorosabban kapcsolódnak a japánkultúrához.

Szövegből nagyon kevés került a képek mellé,rövid történetek, melyek inkább csak tagolják a könyvet, ritmust adnak a képekfolyamának. Viszont mindjárt két nyelven is olvashatók. A japán írásjegyekelegáns vonalai erősítik a képek hangulatát és emlékeztetnek, hogy merre isjárunk…