A sztori a híres Alfred Hitchcock kép mögött

Carpe diem

Amikor a Harper’s Bazaar magazin azzal bízta meg Albertet, hogy készítsen portrét Alfred Hitchcockról, rögtön meglátta a megbízásban rejlő lehetőséget. „Amikor lehetőséget kapsz egy hasonló jelentőségű fotó elkészítésére, fel kell nőnöd a feladathoz és ki kell hoznod magadból a maximumot.” Ez volt az első alkalom, hogy egy hírességgel kellett együtt dolgoznia. Azzal tudta magát megnyugtatni, hogy aprólékosan előkészített mindent, hogy a fotózás hatékonyabb legyen és a kapcsolat kialakítására koncentrálhasson, hiszen ez kulcsfontosságú része a fotózásnak.

Albert mind a mai napig pedánsan felkészül a fotózásokra. Ennél a munkájánál megnézte Hitchcock filmjeit és az egyik pszicho-thrillerből merített inspirációt. A magazin szerette volna Alfred Hitchcock karácsonyi libasült receptje köré szervezni a fotózást, kiemelve a tehetségét a konyhaművészetek terén. A fiatal fotós kockáztatott, és valami merészet javasolt: Hitchcock a fényképen tartson a kezében egy halott kacsát, mintha épp most tekerte volna ki a nyakát. Ez az ötlet megragadta Hitchcock fantáziáját, és a végeredmény egy erőteljes, különleges kép lett.

Kevés fény

Albert Watson fotós karrierje a hetvenes évek elején indult be. Ekkorra megértette, hogy a textúra és a hangulat megalkotásban milyen fontos szerepet tölt be a fény. Tudta, hogy a fény csak egy része annak, amit fotósként csinálsz. Az Alfred Hitchcockról készült képe egyszerű megvilágítással készült. Erre akár az akkori tudásszintje vagy felszerelése is lehet a magyarázat, de az idők során sokszor láttunk példát a „kevesebb néha több” mondásra, és ez a megoldás Albert stílusának szerves része lett. Már a karrierje legelején ösztönösen tudott bánni a fényekkel.

Fehér színű hátteret választott, mely kontrasztot alkotott Hitchcock fekete öltönyével és a háttérben egy derítőernyővel felszerelt vakut használt. A felszerelése alapszintű volt: csupán két vakuval rendelkezett. Ahelyett, hogy bonyolult technikákat alkalmazott volna, inkább a meglévő eszközökkel érte el a kívánt hatást.

Inspiráció és perspektíva

Albert felnőtt a feladathoz. Legyőzte kezdeti idegességét, mert bátran kísérletezni és inspirációt keresni. Számára az inspiráció a legfontosabb tényező, mert arra készteti az egyént, hogy különböző ötletekkel álljon elő és képes legyen másképp látni egy adott szituációt. Legyen szó akár művészetekről, zenéről, filmkészítésről vagy más munkafolyamatról, „az inspiráció kicsit olyan, mint a szél, amely a vitorlánkat dagasztja. Segít előre lendülni és új perspektívát mutathat.”

Kezdőből géniusz

Alber nagy utat tett meg a kezdetek óta, amikor még bármilyen munkát elvállalt; mára már sokak által ismert, keresett művész vált belőle. Már nem törekszik arra, hogy minimálisra csökkentse a váratlan események lehetőségét, inkább zseniálisan beépíti ezeket a munkájába.

Sok dolgot tanult az évek során, ebből pár hasznos tippet megoszt a jövő fotós generációjával:

• Alakíts ki kapcsolatot az emberekkel – ez a fotós legjobb fegyvere, amivel igazán jó portrét képes alkotni
• A megvilágításnál törekedj az egyszerűségre – nyugodtan kísérletezz a fénnyel. Kezdd egyszerűen, majd később alakítsd vele kedved szerint a képeket.
• Mindig légy nyitott az inspirációra és az új ötletekre
• Készülj fel alaposan és végezd el a szükséges háttér kutatást
• Szervezd a fotózást egy központi koncepció köré, jelenítsd meg vizuálisan az ötletedet
• És a legfontosabb: gyakorolj! Ahhoz, hogy valamiben jó legyél, gyakorolnod kell. Sokat. 

Cikk forrása: https://profoto.com/int/profoto-stories/albert-watson-alfred-hitchcock