Felix Massey egy 17 éves los angeles-i fényképész, aki épp kezdi meghódítani a világot. Interjú.<br><br><br>Melyik volt a legemlékezetesebb fotózásod?<br>2016-ban egy fekete-fehér portrésorozaton dolgoztam, aminek magam voltam a modellje, a háborús tudósítók előtt akartam tisztelegni vele. Az egyik kép Joseph L. Galloway vietnámi háborús tudósítóról készült. Ehhez egy olyan helyszínre volt szükségem, ami hasonlít Vietnámra. Végül a Los Angeles melletti Malibu Creek mocsarainál találtunk ilyet. A modelltársaimmal teljes háborús felszerelésben, mozis kellékfegyverekkel együtt vonultunk 4 mérföldet a mocsár belsejében. Magunkkal vittük a létrákat, homokzsákokat, kamerákat és az állványokat is. Ez a sorozat rendkívül sokat jelentett számomra, mivel olyan emberek munkája előtt tiszteleghettem, akik nagy hatással voltak az én gondolkodásomra is.<br><br><br>Melyik képedre vagy a legbüszkébb?<br>Az "End of an Era, Last one standing" című képem, egyszerűen minden a helyén volt. Ilyen nem a jobbaknak is ritkán jön össze. Ezt a képet egy újságosstandról lőttem Los Angelesben. Eredetileg csak a standot akartam bevilágítva lefényképezni, hogy valamiféle szürreális kisugárzást adjak neki. A stand valójában alig van megvilágítva, mert egy irodai parkoló végében található, egyike az utolsó újságos standoknak Los Angelesben. Történelmi jelentőségűnek tartom, mivel az én generációm már nem olvas magazinokat, és nem vásárol újságos standoknál. (Hamarosan el fognak tűnni, akár a telefonfülkék.)<br><br><br>Amikor felállítottam a felszerelésem, egyszer csak megjelent egy ember, és elkezdett böngészni az újságok között. Szerencsémre szívesen részt vett a fényképezésben, így sikerült jó pózban beállítanom a stand elé. Az arca, a kiállása, az ahogy a magazint fogja, egyszerűen keresni sem lehetett volna tökéletesebb modellt ehhez a képhez. Belőttem a fényeket, és elkattintottam a képet. Este volt, senki sem zavarta meg a munkát. Két órát voltunk ott, és egyetlen másik járókelő sem járt arra. A parkolóhelyek viszont mind foglaltak voltak, de arra a háromra viszont nem állt be senki, ami zavarta volna a fotózást. Azt hiszem, kívánni sem kívánhattam volna jobb körülményeket.<br>Álommunka?<br>17 évesként nem tudom még biztosan mi az amit így neveznék. Igyekszem mindig új dolgokat kipróbálni, megismerni. Szeretek nagy stábbal dolgozni, ahol koordinálhatom az embereket.<br><br><br>Kedvenc felszerelés?<br>A kedvencem vitán felül a Broncolor Siros L 800. Az összes fotómat a Siros L 800-asommal készítettem. Bámulatosan sokoldalú, és elfér a hátizsákomban, bárhová magammal vihetem! Nagy szabadságot ad a fényformálásban, és egészen tág tereket is meg lehet világítani vele. <br><br><br>Tetherezel?<br>Természetesen! Csak így fotózom már úgy másfél éve. Minőségi ugrás, amikor átállsz a tetherezésre. Valós időben komponálhatom meg a képeimet, a laptop kijelzőjén nézve. A tether eszközök alkalmazása nagyban megkönnyítette a munkámat, mert sokkal könnyebben tudom az élességet és az expozíciót ellenőrizni. Tulajdonképp bármilyen környezetben, helyszínen lehet tetherezni, a fizikai kapcsolat a gép és laptop között mindig kifizetődő.<br><br><br>Kedvenc Tether Tools eszköz?<br>Én a Tether Pro USB 3.0 to USB Female Active Extensiont használom. Életbevágó a munkámhoz. A speciális kábel nagyobb hosszúságot tesz lehetővé, ami szabadságot ad a munkában, ezért szinte mindig ezt használom. Nem az enyém a set-up, amit használok, de szerintem ez a legpraktikusabb módja a tetherezésnek.<br><br><br>Mi van a bevásárlási listádon?<br>Szerencsé vagyok, mert egy állami iskolába járok, és használhatom az iskola fotós felszerelését. Tanárom Rick Steil, aki fantasztikus tanár és emellett fényképész rengeteget segített ebben. Neki köszönhetem, hogy olyan eszközöket használhatok, amikre egyébként nem lenne lehetőségem. A kívánság listám valahogy így nézne ki: Canon 5DS, Broncolor Siros L 800, Sirui vagy Manfrotto karbonszálas állványok, és egy Tether Tools set-up. Nagyon szeretnék egyszer egy középformátumú gépet is kipróbálni. Minden ilyen típus érdekel, de első sorban a Hasselblad és a Phase One érdekel.<br><br><br>A legjobb tanács, amit más fotósnak adnál?<br>Ne engedd, hogy a pénzügyi korlátok megszabják, hogy mit csinálhatsz. Magam is megtaláltam a lehetőségeket, hogy megkerüljem ezeket az akadályokat. Én például naponta bombázom a cégeket, hogy fotóznám a termékeiket vagy társulnék velük. Nem kámpicsorodok el, ha nem írnak vissza, mert tudom, hogy csak akkor nem fognak biztosan válaszolni, ha én egyáltalán nem is írok nekik. Nem szabad lemondani témákról, amit mások már megcsináltak, és a saját ötletekről sem, amik esetleg mások munkáinak a fényében értéktelennek tűnhetnek. Engem így neveltek: "Vannak, akik szétnéznek maguk körül, és azt mondják: miért? - Én magam formálom a környezetem, és azt mondom: Miért ne?<br><br><br><br><br>
Hozzászólás írása