Az Image Tellers alkotópáros úti beszámolója<br><br><br>A hétköznapokban tükörreflexes gépet használunk, és a FUJI-t főként művészeti projektekre, egy-egy nagyobb lélegzetű, felbontást is igénylő munkára vittük magunkkal. Így ilyen intenzíven, két héten keresztül még nem gyűrtük a kezünkben a FUJI gépvázat, mint most az utazás alkalmával. Viszont könnyű átállni rá. Főként T üzemmódban használtuk. Ahogy markolja az ember a jobb kezében a gépvázat, jól a kezére áll mind a jobb oldali hátsó tárcsa, amivel az időt tudjuk beállítani, mind az elől lévő tárcsa, amivel az érzékenységet változtatjuk. A blendét az optikán lehet beállítani.<br><br><br>Madeira szigetét úgy lehetne leírni, mint egy tengerbe ejtett hegycsúcs. Hihetetlen meredek lejtők, és végtelen “levada” túra található a szigeten. A levadák tulajdonképpen csatornák, amik biztosítják az esővízből a sziget vízellátását; ezeket a hegyi patakokat pedig mindig egy-egy túravonal kíséri. Azaz nem a homokos tengerparton süttettük a hasunkat, hanem mindennap az erdőben sétáltunk, egy-egy csúcsra vagy vízeséshez kirándultunk. Így nem utolsó szempont volt számunkra, hogy könnyű legyen a gépváz. Hátunkon az egy éves kislányunk, nyakunkban a fényképezőgép, lábunkban a kilométerek. <br>A Fuji gépváz használatakor nagyon felemelő érzés volt, hogy nem szakad le a hátunk. Tudtuk élvezni a lélegzetállító tájat, miközben alkothattunk is. A kihajtható kijelző, és az elektromos kereső mind segítették a munkákat, csak hamar betelt a 64 gigás kártya. Szerencse persze, hogy egy másik slot is van a gépben, amire észrevétlenül átáll a rendszer. Korábban azt gondoltuk, hogy biztos ami biztos, két akkut is magunkkal viszünk, mert nem fog annyit bírni az akkumulátor, mint egy DSLR esetén; de pozitív meglepetés volt számunkra, hogy gyakorlatilag két teljes napot gond nélkül kibírt egy akksi.<br><br><br><br>A sziget egyik mágikus helye a Posto Florestal Fanal erdő, ahol szinte mindig megül a köd. Ide nap mint nap sok fotós látogat el. Találkoztunk itt drónos fiatalokkal, terepen tanuló fotós klubbal és hatalmas optikákkal sétáló hobbi fotósokkal. Mikor épp bent fotózott egyikünk az erdő mélyén a ködben, a másikunk elcsípett egy beszélgetést az erdő szélén. Egy két gépvázzal, hatalmas optikasorral felszerelt házaspár baktatott az autójukhoz, a feleség pedig tanácstalanul kérdezte férjét: “Láttad azt a különleges gépet? Mi lehetett ez?”. A férj csak annyit válaszolt: “Szerintem a Fuji 50 megapixeles gépe lehetett az!”<br><br><br>Úgy tűnik, még a mai technikai világban is lehet feltűnést kelteni egy géppel. Igen, szerintünk is megjelenésében picit retró, picit hipszter, formás ez a masina. Körbeöleli a távmérős gépekre jellemző hangulat; ugyanakkor modern technikájával, középformátumú voltával a csúcsgépek kategóriájába sorolható. Magával hozza a fotózás örömét, amilyen lelkesedéssel anno elkezdtük művelni ezt a szakmát.<br>Fotók: Image Tellers / Pályi Zsófia és Hirling BálintInstagram
Hozzászólás írása