Egy rövid beszélgetésre terveztem leülni Simkó Szilárddal, aki az egyik általam leginkább nagyra tartott kutyafotós ma Magyarországon. Abból az alkalomból hoztuk össze a riportot, hogy Szilárdnak egy hétvégére a kezébe adtuk az új Nikon D6 fényképezőgépet. Gondolkodtam is pár frappáns kérdésen, de Szilárd, mint a fotóival tette korábban, most szóban is elsodort, én meg csak ültem és hallgattam, milyen lelkesen képes beszélni erről az egészről.
Sz: Miről beszéljünk? Arról, hogy miért kezdtem kutyákat fotózni? Picit unalmas, hogy minden riportban ezt kérdezik. Szerintem beszéljünk a Nikonról! Vagy a D6-ról! Sőt! Tovább megyek, inkább a fotózásról, mint vállalkozásról, illetve arról, hogy miért kell a drága gép ahhoz, amit én csinálok!
Nagyon sokan úgy vannak vele, hogy vesznek egy alap fényképezőgépet vagy egy középkategóriást, hozzá egy alap kit obit és várják, hogy beessen a sok meló. Meg, hogy majd abból a pénzből vegyenek drága felszerelést, vagy csak megéljenek belőle... De ez abszolút nem így működik!
Minden vállalkozásba először be kell fektetni, a vállalkozás kezdete súlyos kiadásokkal jár, ami hónapokig vagy akár évekig is veszteséges lehet. Normális eszközöket kell venni. Ez olyan, mint amikor veszel egy számítógépet és nyomtatót, hogy ne kézzel írj. A nyomtató sokkal gyorsabb és még el is tudják mások olvasni, amit írtál.
A fotózásba is, mint vállalkozásba, rá kell szánni a pénzt azokra az eszközökre, melyek megkönnyítik a munkádat és amivel minél magasabb minőséget tudsz prezentálni. Ahhoz a területhez, amit fotózol, a lehető legjobb gépet érdemes megvenni.
A sportfotózás, mint olyan, a legdrágább eszközöket igényli, minden márkánál ezek a fényképezőgépek a legkomolyabbak, és természetesen ott vannak a hozzájuk tartozó drága optikák és nagy telék is.
A vadon élő állatok fotózása hasonló a sporthoz. Egy-két másodpercünk van olyan fotó elkészítésére, ami maradandó és egyedi. Ilyen szempontból a kutyák fotózása végülis könnyebb, mint a vadon élő állatoké, viszont darálóbb és több jó kép kell. Persze vannak olyan helyzetek, mint például az agárverseny, ahol egy futamon belül kb. kétszer egy másodperced van, hogy jó képet készíts - mindezt hóban, sárban, esőben, kánikulában. Ezt az igénybevételt, ha a sebességet nem is nézzük, egy alap gép nem bírja.
Vadonélő állatok fotózásával kezdtem, így ilyen szempontból könnyebb dolgom volt a kutyafotózás elindításával, hisz a felszerelésem egy része ehhez megvolt. Innen könnyebb volt építkezni - természetesen felfelé. Az a tapasztalatom is megvolt, mikor egy-egy őz vagy vaddisznó kiugrik elém és csak egy-két másodpercem van jó fotót készíteni róluk.
Ehhez képest a szabadtéri kutyafotózás sokkal könnyebb, hiszen a kutyákat lehet irányítani és sokkal több időm van rá, hogy kiváló felvételeket készítsek. Ráadásul meg tudom választani a helyszínt is, persze a kutya elsődlegesen ott érzi jól magát, ahova amúgy is jár, nincsenek új szagok, szokatlan látvány.
Ezzel a több évnyi természetfotós tapasztalattal én könnyebben vágtam bele a kutyafotózásba, mint egy kezdő fotós.
Ami fontos számomra, hogy a felszerelés fejlesztése 2-3 évente mindenképpen szükséges. Persze a régi gépekkel is meg lehet csinálni a melót, de ha a fényképeződ gyorsabb, több éles képet készít, pontosabban exponál, stb., akkor ez jelentősen lerövidíti és megkönnyíti a fotózást és az utómunkát is. És hát nekem is van magánéletem! ;)
Persze egy profi gép nem jelenti azt, hogy megcsinálja helyettünk a képeket, meg kell ismerni, tudni kell kezelni és tisztában kell lenni a határaival. A Nikon D6 is ilyen. :)
Tr: A kutyához vagy a gazdához kell jobban érteni?
Sz: Ez egy megfigyelés inkább. Nem is szoktam rögtön kattingatni össze-vissza, mikor kimegyünk a kutyával a helyszínre. Megnézem hogyan mozog a kutya, nézem a fényeket, hátteret, stb., és a kutyára koncentrálok, nem pedig a gazdára. A gazdira is kell valamilyen szinten figyelni, mert ha feszült, akkor az óhatatlanul átmegy a kutyájára.
Fotózás közben megmutatom a már elkészült képeket, mert amit én látok, azt ő nem láthatja és ez mindig pozitív érzéssel tölti el a gazdit.
Tr: Mennyi időd van ebben, hogy ekkora tudást szedtél fel a kutyákról, a fotózásról?
Sz: Kb. 10 éve fotózom. Korábban is fotóztam, de csak úgy játékból. Egyszer a szomszédom kezembe adott egy Nikon D3000 gépet, azonnal megtetszett és napi több órát gyakoroltam vele. Aztán lett egy Nikon D5100-zam egy 50 mm f/1.8 obival, mellette volt egy kit zoom-om, egy 18-105 mm VR. Utána vettem egy 70-300 mm-es lencsét, Tamront. Ekkor már egy D300-am volt. Utána jött egy D700, majd D800, kicsit később egy D500 a Full Frame mellé, majd D850 és most D5. Ja, és van egy Z6-om is, amivel inkább videózom, vagy akkor használom rendezvényeken, amikor kell az arckövetés és a szemkövetés. De nem csak kutyás melóim vannak, de azokat nem hirdetem, mert így is alig bírom a marketinget kézben tartani. Kevesen tudják rólam, de esküvőket, portrékat, termékfotózást is vállalok, illetve promóciós- és rendezvényvideókat is csinálok. De a kutyafotózással, mint vállalkozás, foglalkozom a legtöbbet.
Tr: Miben dolgozod fel a képeidet?
Sz: Az esetek 95 %-ában Lightroom-ot, 5 %-ában pedig Photoshop-ot használok.
Tr: És a videóidat?
Sz: Adobe Premier Pro.
További fotók, amelyek Nikon D6-tal készültek:
Nikon D5-tel is készültek remek fotók:
Simkó Szilárd magával ragadó kutyás képeit itt tudod megnézni:
