Hatvan perc csönd

Nincs beszéd. Nincs telefon. Nincs zavaró tényező. Donald Michael Chambers hatvan percen át csendben ült mind a 30 alanyával a Koppenhágai stúdiójában, és hagyta, hogy úgy értékeljék ezt az időt, ahogy akarják. Miután elkezdődött az egy óra, Donald semmilyen instrukciót nem adott, csak egyszerűen eldöntötte mikor exponáljon mind a 907X 50C, mind a H6D-100c fényképezőgépével. Donald „60 Perc” című portrésorozata, amelyet a közelmúlt karanténidőszakainak bezártsága inspirált, az elszigeteltség, a mentális egészség és az elszakadás témáit vizsgálja, miközben egyúttal a népszerű identitás, a reprezentáció és a nyilvános személyiség kontrolljának kérdését is boncolgatja.

Harminc alany

Mind a 30 kiválasztott résztvevő a dániai Koppenhágában él, és a lakosság korban, nemben, bőrszínben és szexuális beállítottságban váltakozó, széles skáláját képviseli. Mindegyiküknek teljes csöndben kell ülniük Donalddal szemben egy órán keresztül, aki azt a kérdést boncolgatja ezzel a projekttel, hogy „Hová mennek, mikor csönd veszi őket körül?”. A mozgalmas hétköznapok tele vannak zavaró tényezőkkel, ami nem olyan téma, amit gyakran vizsgálnánk meg. „A fotózás dinamikája lenyűgöző volt, még sosem tapasztaltam hasonlót. Igazán jól érzékeltette a fotós és az alany közötti bensőséges kapcsolatot”.

Az árnyalatok és hangulatok közjátéka

A fotózás szokásos esztétikája letisztult és egyszerű lett, az alanyokról szinte semmi információt nem szolgáltatnak, így nem befolyásolják a megtekintő élményét és értelmezését sem. Donaldot vonzzák az erős színek, valamint az ábrázolt tónusok és hangulatok közötti közjáték, ezért a fotózás díszleteként különféle háttérszíneket válogatott össze. „Nem volt különös szabály arra, hogy kit milyen színnel párosítsak. Ez függhetett a fotózott személy energiájától, attól is, hogy ki milyen ruhát viselt, vagy épp milyen hangulatom volt aznap”.

 

„A H6D-100C egy gyönyörű gép - könnyen kezelhető, megbízható és rendkívül éles. Tudtam, hogy ezt a sorozatot a lehető legtermészetesebbre akarom venni. Ebben a Hasselblad dinamikatartományai és természetes színrendszerei segítettek.”

„Amikor először gondolkodtam rajta, hogy elkészítsem ezt a sorozatot, már akkor tudtam, hogy a 907X-et fogom használni. Régóta rajongok a derék-keresős szerkezetekért. És az, hogy egy régi, klasszikus darab modern változatát használhattam, hihetetlenül kielégítő élmény. Egyszerűen más a fotózás dinamikája, ha egy kompakt, derékmagasságú kamerával dolgozol. A kamera mérete és beállítása sokkal könnyedebbé és egyszerűbbé teszi a tárgy és a fotós közötti kapcsolatot. Tökéletes egy ilyen fotósorozat elkészítéséhez. Nem volt meglepő, hogy akkor voltak a legérzelmesebb egy órás ülések, amikor a 907X kamerával készítettem képeket.”

 
„A 907X gyönyörűen kezelhető. A gombokat úgy helyezték el, hogy pont jó érzés legyen lenyomni őket, a képernyő érzékeny és megbízható a fókuszpontok mozgatásakor, és az ikon-alapú vezérlő menü beállítása álomkönnyű, különösen a diszlexiásoknak, mint amilyen én is vagyok.”

Donald Michael Chambersről

Donald Michael Bowie Chambers szerkesztőségi és kereskedelmi portréfotós eredetileg Trinidad és Tobagoból származik, tizenéves korát Jamaikában töltötte, majd az Egyesült Államokban nemzetközi kapcsolatokból diplomázott, végül pedig az Egyesült Királyságban szerzett mesterdiplomát kommunikációból. 15 évig Londonban élt, mielőtt a dán fővárosba, Koppenhágába költözött. Munkájának középpontjában mindig is az emberek álltak, és munkája azon a meggyőződésen alapul, hogy saját egyéni utazásain és történeteink közösek és átélhetők.