{{Blog.cim}}

Nincs beszéd. Nincs telefon.Nincs zavaró tényező. Donald Michael Chambers hatvan percen át csendben ültmind a 30 alanyával a Koppenhágai stúdiójában, és hagyta, hogy úgy értékeljékezt az időt, ahogy akarják. Miután elkezdődött az egy óra, Donald semmilyen instrukciótnem adott, csak egyszerűen eldöntötte mikor exponáljon mind a 907X 50C, mind aH6D-100c fényképezőgépével. Donald „60 Perc” című portrésorozata, amelyet aközelmúlt karanténidőszakainak bezártsága inspirált, az elszigeteltség, amentális egészség és az elszakadás témáit vizsgálja, miközben egyúttal anépszerű identitás, a reprezentáció és a nyilvános személyiség kontrolljánakkérdését is boncolgatja.

„A H6D-100C egy gyönyörű gép -könnyen kezelhető, megbízható és rendkívül éles. Tudtam, hogy ezt a sorozatot alehető legtermészetesebbre akarom venni. Ebben a Hasselblad dinamikatartományaiés természetes színrendszerei segítettek.”

„Amikor először gondolkodtamrajta, hogy elkészítsem ezt a sorozatot, már akkor tudtam, hogy a 907X-et fogomhasználni. Régóta rajongok a derék-keresős szerkezetekért. És az, hogy egy régi,klasszikus darab modern változatát használhattam, hihetetlenül kielégítőélmény. Egyszerűen más a fotózás dinamikája, ha egy kompakt, derékmagasságú kamerávaldolgozol. A kamera mérete és beállítása sokkal könnyedebbé és egyszerűbbé teszia tárgy és a fotós közötti kapcsolatot. Tökéletes egy ilyen fotósorozatelkészítéséhez. Nem volt meglepő, hogy akkor voltak a legérzelmesebb egy órásülések, amikor a 907X kamerával készítettem képeket.”

 
„A 907X gyönyörűen kezelhető.A gombokat úgy helyezték el, hogy pont jó érzés legyen lenyomni őket, a képernyőérzékeny és megbízható a fókuszpontok mozgatásakor, és az ikon-alapú vezérlőmenü beállítása álomkönnyű, különösen a diszlexiásoknak, mint amilyen én isvagyok.”

Donald Michael Chambersről

Donald Michael Bowie Chambers szerkesztőségi éskereskedelmi portréfotós eredetileg Trinidad és Tobagoból származik, tizenéveskorát Jamaikában töltötte, majd az Egyesült Államokban nemzetközikapcsolatokból diplomázott, végül pedig az Egyesült Királyságban szerzettmesterdiplomát kommunikációból. 15 évig Londonban élt, mielőtt a dán fővárosba,Koppenhágába költözött. Munkájának középpontjában mindig is az emberek álltak,és munkája azon a meggyőződésen alapul, hogy saját egyéni utazásain éstörténeteink közösek és átélhetők.