100 keksz és 1 Hasselblad, amit szeretsz

Sebestyén László alapvetően portré és riportfotósként dolgozik magazinoknál, de izgalmas szakmai kihívásként élte meg a 100 keksz, amit szeretsz című könyv elkészítését is. Ezúttal erről az igazán érdekes projektről és a Hasselblad fényképezőgéppel (907x) és objektívvel (XCD f/1.9 80 mm) kapcsolatos tapasztalatairól kérdeztük.

- Mi vonz(ott), mit szeretsz az ételfotózásban?

Szeretem a színek és formák változatosságát. Az ételfotózást egyfajta portrézásként fogom fel. Úgy közelitek egy-egy feladathoz, mintha embereket fotóznék. Keresem az étel jellegzetességeit, az „egyéniségét”, belső szépségét.

- Hogyan kaptad a felkérést a kekszek fotózására?

Szemere Katalin és Segal Viktor (a könyv szerzői – szerk.) régi ismerősök. Dolgoztunk együtt a Good Food magazinnál és a Magyar Konyha magazinnál. Így ismerték már a munkáimat korábbról.

- Miért volt számodra szakmailag izgalmas ez a projekt?

Mindenképpen egy olyan „albumot” szerettem volna készíteni, ami más, mint a megszokott szakácskönyvek, abból ugyanis rengeteg van a piacon. Nem akartam olyan képeket csinálni, mint amik az instán sorjáznak százával, hogy szép reggeli fényben, az ablak árnyékában romantikus kekszkompozíciók csillognak kisvillákkal és kávéscsészékkel.

- Mi(k) volt(ak) benne a kihívás(ok)?

A kihívás talán az volt, hogy képileg koherens legyen az egész könyv, és ne legyenek benne „eltévelyedések”. Működőképes legyen az elképzelés 100 kekszen át, ne unja el a néző-olvasó.

- Hogy alakítottátok ki a koncepciót? Mennyire tudtál azonosulni vele?

A koncepciót Góg Angéla food designerrel közösen találtuk ki; igazán jól tudtunk vele együtt dolgozni. Formailag és technikailag is összevágott az elképzelésünk: letisztult, egyszerű képeket szerettünk volna. Ugyanakkor fontos volt számunkra, hogy tartalmilag a szöveghez illeszkedő, azt támogató képeket készítsünk. Szerettük volna megmutatni a kekszek egyszerűségén át a bennük lévő alapanyagokat, színüket, formájukat, textúrájukat.

- Milyen volt maga a munkafolyamat, együttműködés a food stylisttal, szerzőkkel, kiadóval, stb.?

Remek csapat állt össze. Egy jól felszerelt konyhában dolgoztunk. Kata és Viktor sütötték a kekszeket hűvös halomba, mi, Angélával pedig folyamatosan fotóztuk az elkészült finomságokat. Persze, ezt egy őrült nagy szervezőmunka és alapanyagbeszerző körút előzte meg. De a fotózási napokra minden összeállt.

- Hogy tetszik a végeredmény? Mennyire vagy elégedett a könyvvel, magukkal a készült/kiválogatott képekkel?

Én nagyon szeretem ezt a kötetet. Mert azt és úgy fotóztuk, amit szerettem volna, úgy, ahogy a fejembe összeálltak az egyes képek és végül az egész könyv. A képekből szinte darabra annyi készült, mint amennyi a könyvben van. Amikor elkészült egy fotó, ott tudtuk, hogy ez lesz a jó, ez lesz a könyvben. A teljes nyers képanyag szinte ugyanannyi, mint amennyi a kötetben megjelent. Így nem volt olyan helyzet, hogy le kell mondani képekről mert nem fér be a kötetbe.

- Melyik Hasselblad géppel fotóztál?

Egy Hasselblad 907x gépet használtam egy XCD f/1.9 80 mm optikával. Profoto B10-es vakuval világítva.

- Miért pont erre esett a választásod?

Amikor középformátumra váltottam a DSLR gépről, egy volt fontos a számomra: lelassulni. Amit sokan felrónak a középformátumú digitális rendszereknek: a lassúság - nekem pont ez volt a vonzó benne. Eljönni a fotóriporteri munkamódszertől és lassabb, átgondoltabb, kimunkáltabb képeket készíteni. Erre akkor jöttem rá, amikor egy 8x10 inches fakamerával síkfilmre fotóztam végig 50 belvárosi belsőudvart (ebből később album is lett).

Jót tesz az embernek, ha kicsit szemlélődik, átgondol és fékez - a fotográfiában (is). Persze, ettől még jó és kell is a gyors és rögtön reagáló riporteri munkamódszer. De ha megvan az egyensúly, akkor mindkét pólus „mélyebb” és jobb tud lenni.

- Milyen a gép kezelhetősége, a felhasználói élmény?

Ez mindig ízlés dolga. Én szeretem. Nekem kézre áll, még ha néha nem éppen a legkényelmesebb. De nem vetem össze más géptípusokkal, nem is lenne értelme, mert teljesen más. És én pont ezért választottam.

Nem létezik mindenre alkalmas fényképezőgép, jó lenne mert akkor csak egyet kellene venni és azzal oldasz meg minden fotográfiai kihívást. Én vállalom ennek a gépnek a technika lassúságát, cserébe remek képminőséget, élességet, árnyalatterjedelmet kapok.

- Milyen beállításokat használtál?

Mindig manuális módban használom és vakuzásnál se használok TTL módot. Szeretem magam irányítani a folyamatot - mind az expozíció, mind a fénymérés tekintetében.

- Hogyan válogattad le a képeket?

A fotográfus legnehezebb feladata a képválogatás. Egy riportnál nagyon fontos, hogy melyik képeket helyezem el a sorozatba és hova. Az alkalmazott fotográfiában is fontos elem a képválogatás. De itt egy jól kitalált rendszerben mozogtunk, vagyis a képen minden elemet mi hoztunk létre nem volt semmi esetlegesség a folyamatban, így akkor exponáltunk amikor minden a helyén volt. Vagyis ami kép elkészült, az ment is a könyvbe.

- Esetleg milyen más munkák során használtad még ezt a gépet? (Vagy más Hasselbladot.)

Gasztro és portréfotózáshoz használom elsősorban, és persze a saját projektjeimhez. Szeretem a rendszer rugalmasságát. Használom a hátfalat Hasselblad SWC vázon és 501C/M vázon, régi optikákkal. A 907x remek „híd” tud lenni a digitális és analóg fotográfia közt: jól összeköti a filmes fotográfia adta világot a digitális fotógráfia lehetőségeivel és rugalmasságával.

- Végül, de nem utolsósorban: ha most kiborítanánk a (fotós) táskád, mit találnánk benne?