Charles Daniels az 1960-as évek vége óta fotózza a híresrockzenészeket, például Rod Stewartot, Jimi Hendrixet, Pete Townshendet (TheWho), Steven Tylert (Aerosmith) és másokat. Több tízezer fotóját azonban mégsoha nem láthatta senki - ezek nagyjából 3200 tekercs előhívatlan filmbenlapulnak bostoni otthonában.</p><br></p>Ron Wood, Rolling Stones</p> </p>Még nem tudni, hogy Daniels filmjei jó állapotban maradtak-efent és hogy az évtizedes filmekről jó minőségű fotók születnek-e, de a koraieredmények ígéretesek.</p>"Évekig fekete-fehér fotósnak tartottam magam, de elégsok színes- és diafilm is van" - mondja Daniels. "Körülbelülkétharmada 35 mm-es, a többi 120-as. A legnagyobb mennyiségű film messze aKodak Tri-X. Van egy pár Kodachrome és E4 (1966-ban bevezetett diafilm) is,amit kíváncsian várok, hogyan kezel majd a Film Rescue laboratórium. Csináltunknéhány teszttekercset a Kodachrome-ról, és jó eredményeket értünk el.Valószínűleg több Kodak van, mint bármi más, de van Ilford és Agfa, valamintnéhány más márka is."</p> </p>A fényképész és kamerái</p>"Mindig is Nikon-rajongó voltam" - emlékszikvissza Daniels. "Az emberek annak idején 'Két Nikon Charlie'-nak hívtak. ANikon F3 egy klasszikus, de használok egy Nikon F5-öst is. Számomra az F5 azalapvető filmes fényképezőgép, bár a barátnőm azt állítja, hogy túl nehéz."</p>"A régebbi zenei képek némelyike valószínűleg az elsőNikonommal, az FTN-nel készült (egy késői modell Nikon F váz, amelyet aPhotomic FTN mérőprizmával kombináltak). A kedvenc Nikkor objektívjeim a 85mmf/1.4, az 50mm f/1.4 és a 35mm f/1.4 objektív. És talán a 105mm f/2.5."</p>A szerkesztő megjegyzése: Daniels később kijavítottamagát, és azt mondta, hogy a korai zenéket távolságmérővel vette fel, tehátvagy az egyik Leicával (M2 vagy M3) vagy a Nikon SP-vel.</p> </p><br></p>Charles Daniels önarcképe a Boston Music Hall színpadán egy Nikon SP-vel</p> </p>"Ennek ellenére én is szerettem a Leica M3-at - akedvenc objektívem hozzá a 35mm f/1.4. Ez nagyjából a tökéletesdokumentumfilmes beállítás volt. Az M3-amat egy barátom őrült színekre festette- ma már soha nem tennének ilyet az emberek, de az a hippik ideje volt, amikornem voltak szabályok.”</p>„A középformátumhoz még mindig van és használok egyHasselblad 501CM-et. És van egy Mamiya 6-om is. Sok utcai témát fotózok, és atávmérő nyilvánvalóan támogatja ezt. Van egy Rolleiflex 2.8 F-em is - ez egycsodálatos fényképezőgép."</p>"Ó, és egy prágai utazás után a 90-es években háromPentacon Six-szel és a legcsodálatosabb halszem objektívvel jöttem haza. Avázak köztudottan problémásak, ezért a bolt eladott nekem néhány tartalékotalkatrésznek."</p> </p><br></p>Charles Daniels, fényképezőgépeivel © Susan Berstler </p> </p>Daniels még mindig őrzi a legtöbb fényképezőgépét, és még mais sokukat használja. Még sötétkamra is volt a házában, de "nem volt túljó berendezés."</p>Berstler szerint Danielst sok korai fotón, egy fénymérővel anyakában lehetett látni. "Mindig is szerette a felszereléseket - talánezért is halmozott fel olyan sok filmet" - feltételezi Berstler."Amikor volt pénze általában egy újabb fényképezőgépet vagy objektívetvett. Azt tudom, hogy volt egy Hasselbladja is, amikor a Faces-szelturnézott".</p> </p><br></p>Keith Richards</p> </p>A szegregált Alabamától Massachusettsig</p>Daniels az alabamai Luverne-ben, a fővárostól,Montgomery-től 100 mérföldre délre, nagyszülei farmján nőtt fel.</p>"Az egy egészen más világ volt, mint Boston, azbiztos" - mondja Daniels. "Emlékszem, hogy vizet vittem arokonaimnak, akik a földeken dolgoztak, gyapotot szedtek. Olyan 5, 6, 7 éveslehettem. Mindig vigyázni kellett a kígyókkal. Meg voltam győződve arról, hogyegy kígyó rejtőzött, és csak arra várt, hogy megijesszen. De a Dél akkoribannagyon szegregált hely volt - a szökőkutaktól a templomokig minden tekintetben.Nehéz leírni, mennyire más volt a helyzet. A nagyapám székeket rakott egyszekér hátuljába, és felcsatolta az öszvéreket, hogy vasárnap mindenkitelvigyen a templomba."</p> </p><br></p>Aerosmith</p> </p>Amikor Daniels körülbelül 11 éves volt, a családja aMassachusetts állambeli Roxburybe költözött, egy kicsit délre Bostonból. Aszülei szekrényében talált egy Brownie Hawkeye fényképezőgépet, és elkezdtefotózni a környékét. Daniels élvezte az utcai fotózást, megtanította magát adolgokra, és megszületett benne a fotós. A következő években egyre messzebbmerészkedett otthonától, és rendszeresen fotózott a Harvard Square-en is.</p> </p><br></p>Rolling Stones</p> </p>Öt évtizedet ugrottunk előre, és Daniels most egészségügyiproblémákkal küzd, miközben izgatottan várja, mi lesz a fotóarchívumából.</p>"Hálaadás környékén diagnosztizálták nálam amyelodysplasztikus szindrómát, és a születésnapomon, november 30-án kezdtem ela kemoterápiát" - mondja Daniels. "Most ennek a ciklusnak a közepénvagyok."</p> </p>Adománygyűjtés a film feldolgozásához</p>"Nagyon izgatott vagyok a reakció miatt, amitkapott" - mondja Berstler. "A munkája, a fényképezése és a még előhívatlantekercsek nyilvánvalóan mindkettőnknek sokat jelentenek, de meglepetés voltlátni, ahogy mások is reagáltak a történetére. Több mint 400-an adományoztak nekünk a projektGoFundMe oldalán, ami megdöbbentő volt. Mindketten nagyon hálásak vagyunkmindenkinek a pénzért, hogy folytatni tudjuk a filmek előhívását.”</p>Daniels szeretné, ha követői tudnák, hogy az elmúlt 50 évsorán fotózott filmek átfogó gyűjteményéről van szó - nem csak a 60-as 70-esévek zenéjéről, bár ez keltette a legnagyobb érdeklődést. Daniels művészete aTea Party napjai óta egyre bővült, a divatból és a zenéből táncra,performanszra, tüntetésekre és mindenre, ami a kettő közöttvan.</p>"Charles szinte vázlatfüzetként használta afényképezőgépét, dokumentálva a napjait" - mondta Malcolm Gay, a TheBoston Globe művészeti írója a PetaPixelnek. "Amit kapunk, az a korszakkrónikája, mindent az utcai jelenetektől kezdve az olyan zenészekről készültóvatlan felvételekig, akik később a rock & roll legnagyobb nevei lettek. Mindenki, akivel beszéltem, ugyanazt mondta: Charlesbennfentes szemszögből látta a dolgokat; alig várják, hogy lássák, mi van azidőkapszulában."</p> </p>A GoFundMe crowdfunding-kampány, amelynek célja, hogy pénztgyűjtsön Daniels fotóinak kidolgozására és digitalizálására, e cikk írásakor akezdeti 40 000 dolláros célt jóval túllépte, a jelenlegi 85 000 dollároscélbből már több, mint 63 000 dollárt adományoztak. Feltételezve, hogy azerőfeszítést sikerül finanszírozni, a világ hamarosan több tízezer új, eddigsoha nem látott fotóval gazdagodhat, amelyek a rock 'n' roll leghíresebb alakjainaktörténetét gazdagítják.</p> </p><br></p>Forrás: www.petapixel.com/2022/03/20/photographers-3200-undeveloped-film-rolls-hold-history-of-rock-n-roll/</p>Képi forrás: A zenészekről készült összes fotót Charles Daniels készítette.</p>
Hozzászólás írása