•

Most minden fotós az olimpiára fókuszál.

De vannak az ötkarikás játékokon kívül is izgalmas sportesemények vagy sport teljesítmények. Mostani interjúnkba egy olyan fotóst szeretnénk nektek bemutatni aki nem csak a pálya széléről követi az eseményeket.

Kezdjük a szokásos bemelegítő kérdéssel: Mióta foglalkozol fényképezéssel?

Valójában már az előző évszázadban volt tükrös gépem, egy Nikon F-40 es személyében, amit olykor-olykor elővettem, aztán eltettem jó mélyre. 2008 végén érett meg bennem az elhatározás hogy veszek egy digitális gépet és úgy gondoltam, hogy azzal videózgatni fogok. Aztán úgy hozta a sors, hogy inkább visszatértem a fotózáshoz.

Kedvenc témád?

Tekintve, hogy sportos közegben mozgok, így adja magát, hogy a sportos területen és annak a megjelenítésében érzem magamat otthon. És persze fókuszban az emberrel.

Mostani interjúnk aparopója, hogy a Kék Csapatot kísérted az 1160 km hosszú terepfutáson, mesélnél nekünk erről a projektről kicsit?

A kék csapat projektje, maga nemében egy egyedülálló vállalkozás. 3 fős váltóban non-stop lefutni az OKT útvonalát. Ez 1160 km és mintegy 30000 m szintemelkedés van benne. A projektre 168 órát adtak maguknak. Az ismeretlen volt mindenki számára hogyan tud egy ember 5-6 órát futni, majd aztán 10-12 óra alatt enni, inni, pihenni, tisztálkodni, logisztikázni, majd megint felkészülni 5-6 órás futásra. Természetesen segítők nélkül megvalósíthatatlan a futók álma, így magamat is beleértve heten segítettük őket az úton. Egyedüliként mentem velük a teljes úton.

A képre kattintva megtekintheted a galériát.

Az elképzelésem az volt, hogy végigdokumentálom az utat fotók, illetve mozgóképek formájában, ezért saját autóval mentem, abszolút függetlenítve magam a többi segítő munkájától. Aztán hamar beláttam, hogy segítség nélkül, nagyon nem tudom videózni az útjukat, illetve a látványos képi felvételek is nehézséget okoznak, azaz nem nagyon a felszerelésemet nem nagyon mertem magára hagyni az autóban.

Az út második felében, pedig inkább mint frissítő és logisztikai munkatársként volt rám szükség, azaz a fotózás helyett inkább tényleges segítő lettem.

Igaz hogy te is beálltál futni néhány km erejéig?

Igaz. 27 szakaszra lett felosztva a táv. A Mátrában futottam éjszaka 6 órát. Majd a Gerecse környékén is futottam 2 rövidebbet. A zárószakasz maga 51 km-ét teljes egészében lefutottam. Az utolsó azért nem volt könnyű 1 hét alig alvással és közben 2100 km levezetésével.

2014-ben a csapattal Franciaországban egy hasonló extrém futást is kísértél össze lehet hasonlítani ezt a két projektet?

Nehéz összehasonlítani. A tavalyi Chamonix-Briancon 203 km-es útvonal rövid volt és gyors. Nem tartott 48 órát sem. Ami nehézséget okozott, hogy összesen 5-6 helyen lehetett megközelíteni a csapatot. Így ott főleg a képi világ helyett a csapat küzdelmei kerültek előtérbe. Ott ugye a csapat együtt haladt és nem egymást váltva.

Itt a Kéken más volt a helyezett. Sokkal hosszabb az út, egyszerre csak 1 futó fut, sok helyen lehet találkozni az aktuális futóval. Ami viszont nehézséget okoz, hogy a 2. naptól borzasztó fáradt voltam, a nemalvás miatt, és ugye ilyenkor a kreatív ötletek is ritkábban jönnek.

Hogy lehet készülni egy ilyen hosszú fotózásra?

Sokat kell előre aludni :-)

Ideális esetben vinni kell egy segítőtársat és megtervezni a helyszíneket. Erre most nem volt lehetőség. A sok éves gyakorlat alapján tudom mire lehet szükségem. Így nagyon felesleges cuccokat nem viszek. Mivel videózni is akartam, így azért nehéz kicsit bonyolultabb volt összeválogatni a szettet. Szerencsére nem volt olyat helyzet, hogy valamit elfelejtettem volna és ezért nem sikerült megvalósítani valamit.

A sportolói portrék általában nem nyers műtermi körülmények közt készülnek, hogy tervezel meg egy külső helyszínes fotózást?

Vannak sportolói portrék, amik műterembe készülnek, de ott a fényekkel egyszerűbb a helyzet, ott minden irányítható, csak hát steril az egész.

Kültéri fotózásnál alkalmazkodni kell a környezeti fényekhez és persze a terep adottságait is jól kell kihasználni. Nehezebb, problémamegoldóbb gondolkodás kell, de nem készül így sablonkép. Sok terepszemle, a fények figyelembevétele és ennek megfelelően kell az egyéni elképzelést összeolvasztani a modell személyiségével és persze, hogy ne legyen nagyon eltérő természetes környezettől. Ne legyen túlfényelve, stb. Ami még nehezíti a dolgot, ha gyors mozgást kell megörökíteni, ehhez rengeteget kell gyakorolni hogy a megfelelő pillanatot kapjam el.

Mi az amit minden esetben magaddal viszel egy külső helyszíni fotózásra?

Váz (Canon 5D MK III-t és 6D), jellemzően 3-4 objektív van nálam és 2-3 rendszervaku, vakukioldó, és általában polár és átmenetes szűrőt is használok olykor.