{{Blog.cim}}

Szilágyi Anna

Szereti a napot, de hamar leég. Sosem szerette magát fotózni, inkábbmegbújik a háttérben. Megjárta a Testnevelési Egyetemet, a Corvinust, de inkábbprofi fotóriporter lett belőle. Interjú a 2020-ban a Nemzetközi SportújságíróSzövetség által legjobb 30 év alatti fotó készítőjének megválasztott SzilágyiAnnával, aki még mindig szemtelenül fiatal. A hetekben Észak-Amerikában képzitovább magát, a Tripont pedig természetesen végig kíséri a kalandját.

A sport és a fotó együttese alkotja a munkádat, honnaneredeztethető a sport iránti szenvedélyed? Gyerekkorodban sportoltál?

Nem sportoltam egyesületi szinten, zenét tanultam, de mindig néztema sportokat. Mindig nagyon szerettem, alapvetően nincs akkora története ennek, egyszerűencsak szerettem nézni azt, amikor a pillanatok megismételhetetlenek. Persze,vannak színjátszások a sportban, de nagyrészt őszinte érzelmeket tudszmegörökíteni, amikor örülnek, szomorúak, azok valós érzelmek. Emellett a mozgásmegörökítése tetszik még, imádom kombinálni a fényeket az árnyékokkal.

Gyakornok voltál az Indexnél és több világversenyen isdolgozhattál, mégis váltottál, nem bírtál nemet mondani a Fradinak. Ennyire jóajánlatot kaptál? Vagy szakmailag érezted előrelépésnek?

Indexnél nem is volt előrelépési lehetőség, kvázi meg is volt előremondva. Akkora presztízs volt akkor. Nem volt üres hely, tudva volt, hogy nemfognak fölvenni. A Fraditól pedig konkrétan felhívtak, hogy megüresedett egypozíció, számomra Jolly Joker volt, sportfotózást ajánlottak, a Fradi meg egy elégnagy név itthon, így természetesen nem volt kérdés.

Említetted, hogy mindig is a sportfotózással szerettél volna foglalkozni,pedig a fotózás egyik legnehezebb, legkevésbé beállított, bevilágítottszegmense. Mi ennek az oka?

Technikailag nagyobb kihívást jelent, mint egy riporton dolgozni,ez tény, ott inkább az a nehéz, hogy megismerkedsz az adott személlyel,megismered a storyt, kialakítod a rendszert és közel kerülsz hozzá. A sportbanis kell ilyet csinálni, de ott inkább tudni kell melyik sportot milyenbeállítás mellett kell fotózni, ismerni kell a játékot is hozzá, hovahelyezkednek az emberek, ki, mikor, hol fog örülni. Egyébként nem a nehézségemiatt tetszett meg, nem azért választottam, inkább azért, mert ez volt az, aholegyfajta flow élményt éreztem. A megismételhetetlenség, a mozgás, az érzelmek.

Szinkronúszás volt az első Fradis munkád, de leginkább avízilabdások fotózásáról vagy híres, munkáid során mindenképp kell legyen víz?Vagy a szárazföldi sportoknál is „lubickolsz”?

Szeretem a szárazföldi sportokat is, de a vizesek a kedvencek.Nagyon szeretek a fénnyel játszani, imádom, ahogy a vízen átsüt, ahogy avízcseppek repülnek. Szeretem azokat a sportokat, amik látványosak, aholesztétikus képeket lehet csinálni. Nem elég, hogy vízisport legyen, nem mindensportról lehet esztétikusan szép képet készíteni.  vízilabdában és a szinkronúszásban példáulgyönyörűen repül a víz, az úszásban már kevésbé emelkednek az emberek.

Ha már vízilabda... A férfipólósokról lőtt képeddel sikerült megnyered az AIPS Médiadíját a fiatal fotósokkategóriájában. Mesélj kérlek a díjnyertes képedről.

Hasonló képe nagyon sok mindenkinek van még rajtam kívül, ez is egyolyan helyzet volt, hogy tudtuk, hogy hova kell helyezkedni, tudtuk, hogybelökik az edzőt a nyertes meccs végén. Fradival voltam kint egy csapattal ésmondta a főnök a meccs végén, hogy menjek le a medence szélére, nyilván nagyon örültem,mert tudtam, hogy onnan lehet a legjobb képeket készíteni. Az elsővilágesemény, amit a Fradinak fotóztam és hihetetlen izgatott voltam. A sportismerete itt is lényeges volt, mivel a magyarok játszották a döntőt ésbüntetőpárbajjal ért véget a meccs, ezért az edzőkkel szemben helyezkedtem,mert tudtam, hogy a győztes meccsek végén a vízilabdában belökik az edzőt avízbe. Vogel Soma kivédte a büntetőt, először lőttem róla egy képet, ahogyörült, utána át kellett húzzam az obit és jött a beugrás. Picit féltem azért,hogy az autófókusz nehogy félrecsússzon. D800-al fotóztam, ami 4kép/mp-et tud,ha abból 2 elugrott volna, nem lett volna túl szerencsés a kép.

Hiába volt sok fotós melletted, mégis a te képed lett díjnyertes...

Volt, aki mellettem állt, másnak is van nagyon hasonló képe, csakaz AIPS-re ők nem adták be, mert 30 év alatti kategória volt.

Nagymama kertjéből a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség legjobb 30év alatti fotós díjáig, mindezt igen rövid idő alatt. Hogyan élted meg ezt agyors átmenetet?

Én személy szerint hosszú időszaknak éltem meg. Ha valakiszembesített volna, hogy 2018-ban voltam index gyakornok, rá 2 évre már nyertemegy nemzetközi díjat, akkor azt mondom, hogy nagyon rövid idő, viszont énmindig mindent akarok, sosem vagyok megelégedve azzal, ami éppen van. Nem úgyéltem meg, hogy milyen hamar kaptam egy díjat, hanem úgy, hogy végre kaptam márvalamit! Mindig minden lehetőségre jelentkezni szoktam és amikor kis naivanjelentkezel és reméled, hogy meg tudod nyerni, de tulajdonképpen semmi esélyedsincs, akkor elég rossz, hogy nem nyersz. Ezt a díjat úgy éltem meg, hogynagyon sokadik leadott pályázatom volt és óriási csoda, hogy én nyertem.Legbelül viszont úgy éreztem, hogy nagyon sokat küzdöttem és nagyon hosszú idővolt mögöttem.

Honnan a Nikon imádat?

Első kompakt gépem Nikon volt, nincs szó Nikon imádatról. Canon legalábbannyira jó, a Sony is, bár azzal még nem dolgoztam. Inkább az a kérdés, hogykinek mi vált be, mi volt az első gépe, mit kapott a cégétől. Nekem a Nikonvolt az első gépem. Gyerek voltam, zsebpénzből vásároltam az első gépemet,aztán azt kezdtem el szépen lassan fejleszteni, a végén meg már annyi cuccomlett, hogy ott már ténylegesen Nikonos lettem. Mostanra már nem akarnám eladni,mert hatalmas veszteség lenne. De nincs Nikon imádat, ha valahol felvesznek Stafffotósnak és hozzám vágnak egy Sony felszerelést akkor boldogan fogom használni,szerintem nem a kamera teszi az embert.

Még mindig nagyon fiatal vagy és a szakmai referenciád alapján ahatár a csillagos ég, itthon képzeled el a jövőd vagy szeretnél külföldön isdolgozni?

Mindenképp külföldön szeretnék, nem titkoltan az álmom mindig is azvolt, hogy a Getty-nél legyek sportfotós. A Getty ügynökségénél van olyanpozíció, hogy csak, kizárólagosan sportfotóriporter. Jelenleg az AP-nekdolgozok be, sport és mindenféle általános hírt is csinálunk, nálunk nincsolyan pozíció, hogy csak sportfotóriporter. A legnagyobb álmom az, hogy csaksportot csináljak egy nagynevű ügynökségnél.

Volt felkeresésed a AIPS díjad után nemzetközi, világhírűmédiumoktól?

A díjam miatt nem volt közvetlenül. A díj megnyerése után nem sokramegkeresett az AP, de onnan azért kerestek meg, mert beajánlottak oda. Az a díjnagyon menő, de az akkor is csak egy kép. A munkádat pedig nem egyetlen egy képhatározza meg, hanem a teljes portfóliód. Egy képről nehéz megítélni valakit. Csakazért, mert megnyersz egy ilyen díjat, még nem fogsz munkát találni. Hamegnyernél az élet portfólióddal egy hasonlóan neves díjat, az más lenne, akkorvalószínűleg lennének felkéréseid.

Nehéz munkát találni? Folyamatos versenyben vannak a fotóriportereka munkákért?

Alapvetően kevesebb a munka, mint ahány jelentkező van, így nemegyszerű munkát találni. Nekem személy szerint szerencsém van, hogy a Fradinálvagyok, mert így folyamatosan kapok munkát, de általánosan jóval nagyobb akínálat fotós részről, mint a kereslet a médiumok oldaláról.

Mesélj kérlek az amerikai túrádról. Tudom, kevésbé sportközpontúlesz, pedig Amerikában, ha valaminek, akkor a sportnak óriási a hagyománya.

Remélem, hogy nagyon jó lesz. Alapvetően 2 ösztöndíj miatt megyekerre a túrára, az egyiket tavaly nyertem Doug Pensinger alapítványán keresztül,ahol minden évben 7 embert választanak ki és pénzösszeggel támogatják őket, apénzt pedig felszerelésre lehet költeni. Ezt az ösztöndíjat tavaly nyertem megazzal, hogy a portfóliómat küldtem be. Jól esett az AIPS díj, de amikor azegész portfólióm miatt választottak ki, akkor éreztem azt először, hogy lehet,hogy tényleg jó vagyok.

Amerikán belül hova tartasz?

Coloradoba megyek először, ennek az alapítványos ösztöndíjnak ott leszegy találkozója, jelen lesznek a mentorok és az ösztöndíjasok, portfólió áttekintésés elméleti segítségek lesznek. Ezek a mentorok nagyon profi fotósok, aligvárom, hogy találkozzak velük.

A második, az Eddie Adams workshop, ami New York-ban lesz, az 1970-esévek óta létezik, a világon a legelitebb fotós workshop, egy évben 100 fotóstválasztanak ki. Sportfotós csapatban vagyok, lesznek feladatok, azonnalivisszacsatolással, kapcsolatépítés szempontjából sokat várok az egésztől.Összesen lesz 3 hét a túra. Lesz alkalmam megnézni a Grand Canyont, Texast, Michigant,New York-ot.

Gondolom nem csak egy telefont viszel magaddal, hiába nem fotóznimész elsősorban...

Természetesen nem, a Tripont jóvoltából viszek magammal egy NikonZ6 II vázat és 24-70 f4-es obit, amikor turista vagyok nem nagyon fotózok fényképezővel, csaktelefonnal, de most örülök, hogy lesz nálam egy ilyen eszköz, mert nagyonkönnyű, kicsi, kompakt. Tudom, hogy lesz jó néhány olyan szituáció, amikorörülni fogok, hogy nálam van a gép.