{{Blog.cim}}

A Hasselblad az egyetlen fényképezőgép márka, amelyetGered Mankowitz brit fotós valaha is használt. Hasselbladjával megörökítette arockzene történetének legikonikusabb képeit, többek között a Rolling Stones ésJimi Hendrix képeit, amelyek egy egész korszak meghatározásához járultak hozzá.

Pályája kezdetén Gerednek lehetősége nyílt arra, hogy afotózás számos különböző műfajába belekóstoljon. Egy ideig Tom Blau fotósmentoráltja volt, aki az általa alapított híres Camera Press ügynökségnéldolgozott, és egy barbadosi családi kirándulás alkalmával is vállalt néhányprofi munkát, többek között lefényképezte az első Boeing 707-est, amelyleszállt Bridgetown repülőterén. Ezután a híres Alec Murray divatfotósnaksegített egy megbízáson, hogy az őszi kollekciókat fotózza Párizsban, de végülkiábrándultan tért vissza, mivel meg volt győződve arról, hogy a jövője másholvan.

"Igazábóla showbiznisz világában szerettem volna dolgozni" - vallja. "1962-benfelkértek, hogy készítsek néhány képet a Bristol Old Vic 'Fiorello' címűamerikai zenés színdarabjának előadásáról, és a képeimet a ház előtt használtákfel. Amikor a darabot átvitték Londonba, ismét én fotóztam a produkciót - énvoltam a legfiatalabb fotós, akinek a képeit ilyen módonfelhasználták."

Nem sokkal később Gered a showbiznisz portrékészítő JeffVickers MBE Hon FRPS-nek dolgozott, és ez lehetőséget adott neki arra, hogyszínészek és személyiségek egész sorát fotózza. Beszédes módon ez a munkamutatta be őt a Chad and Jeremy nevű folk rock bandának is, akik épp akkoribanírtak alá az Ember recordshoz. Egyik képét végül a duó első albumának borítójánhasználták fel, és Gered egy olyan időszakban találta magát a zeneiparban,amikor annak égető szüksége volt az innovációra. Lehetőséget kapott arra, hogya producerek/menedzserek új generációjával dolgozzon együtt, és az a tény, hogyegyidős volt sok előadóval, akiket fotózott, előnyhöz juttatta sok "régivágású", befutott fotóssal szemben.

Néhány hónapon belül Gered kezdett nevet szerezni magának azeneiparban, és az előadók listája, akikkel dolgozott, folyamatosan bővült. Egyvéletlen találkozás Marianne Faithfullal különösen szerencsésnek bizonyult,mivel végül több fotózáshoz vezetett, és bemutatta őt Andrew Loog Oldhammenedzsernek és producernek, aki a Rolling Stones menedzsere és producere isvolt.

A ROLLINGSTONES

"1965-ben kezdtem el dolgozni a Stones-szal, ésonnantól kezdve a karrierem útja teljesen meghatározott volt" - jegyzi megGered. "Az első közös munkám velük az úttörő 'Out of Our Heads' albumukborítójához készült, és ennek eredményeképpen felkértek, hogy kísérjem őket az1965-ös, rekordot döntő őszi amerikai turnéjukon. Ez hat hétig tartott és 36várost érintett, és én fotóztam a zenekart a színpadon és azon kívül is. Eztkövetően "hivatalos" fotósukként folytattam velük a munkát, és számosalbumhoz, valamint sajtó- és reklámcélokra készítettem fotókat."

 Gered a hatvanas évek epicentrumában találta magát, elsőkézből tapasztalva meg egy olyan korszakot, amely örökre megváltoztatta avilágot. "Rendkívüli időszak volt" - mondja - "bár akkoribanegyikünk sem tudta, hogy mindez milyen jelentős és befolyásos volt. Az volt azérzés, hogy bármit megtehetsz; a szabálykönyv teljesen felborult." Ennekaz elvnek az egyik ragyogó példája volt Gered felvétele a Rolling Stones"Between the Buttons" című albumának borítójára. "Ekkorra márelég magabiztos voltam ahhoz, hogy néhány saját ötletemet is bevigyem amunkálatokba" - mondja - "és elkészítettem ezt a házi készítésűszűrőt, amit vazelinnel kentem be, így amikor a lencse elé tartottam, lágyfókuszt és egyfajta "drogos" érzést keltett."

"Egy egészéjszakás felvételről vittem fel a zenekart egyenesen az észak-londoni PrimroseHillbe, mert úgy gondoltam, hogy ez a fajta világfájdalmas megjelenés nagyonjól állna nekik. Mindenkinek abszolút tetszett a felvétel, mert annyira másképpnézett ki."

A BORÍTÓMEGÖTÖKÍTÉSE HASSELBLADDAL

Az albumborító a fotográfia egyik legfontosabb eszköze voltebben az időben, és a 12x12 hüvelykes formátum lenyűgöző bemutatót jelentettegy kép számára. Véletlenül pontosan ugyanolyan alakú volt, mint egy Hasselblad6x6 cm-es negatív, így a képet vágás nélkül lehetett felnagyítani.

"Igen, ez nagyon fontos volt" - mondja Gered -"és ez volt az egyik ok, amiért a Hasselbladhoz vonzódtam. A lemezborítónlévő kép fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni: az album szerves részévéválik, és remélhetőleg közvetít valamit a lemez koncepciójáról. Emellett avásárlónak lehetőséget adott arra is, hogy megnézze a művészt, és akkoriban nemigazán lehetett túl sok más helyen képeket látni róluk."

„Amikor egyfotózás összejött, mindig felmerült a gondolat, hogy az egyik felvételpotenciális albumborító lehet, és a hasselblad 6x6 cm-es formátumával szinteminden felvételnek megvolt a lehetősége, hogy bekerüljön. Ez a gondolat jártgered fejében, amikor felkérték, hogy fotózza le az ikonikus jimi hendrixet észenekarát.”

JIMI HENDRIX

"Bár akkoriban még nagyrészt ismeretlen volt, engemmégis magával ragadott a kisugárzása és a személyes jelenléte" - mondja."Már a kezdetektől fogva eldöntöttem, hogy a stúdióban akarom őketfotózni, és Jimit egyedül és a zenekarral együtt is le akarom fényképezni. Nagyhatással voltak rám Avedon és Penn munkái, és úgy döntöttem, hogyfekete-fehérben fotózom. Úgy gondoltam, hogy ez a megközelítés méltóságotkölcsönöz a képeknek. Ez valójában elég koraérett volt tőlem, és végül az albumborítójába került, mert Jimi menedzsmentje úgy döntött, hogy színes képetválaszt."

A képeket akkoriban nem sokan látták, de azóta a fénykorábanlévő Hendrix meghatározó képévé váltak, amit Gered annak tulajdonít, amit aznapaz előadóból kihozott. "Beengedett engem, és ez a legfontosabb dologvalójában. Odaadta a kamerának azt a kis darabot magából, és az emberek úgytávoznak, hogy úgy érzik, hogy láttak valamit az emberből, és nem a rockistenből. Kiváltságosnak éreztem magam, hogy elég kényelmesnek és magabiztosnakérezte magát velem szemben ahhoz, hogy ezt megtegye."

EGY HASSELBLADRAÉPÍTETT KARRIER

A több, mint fél évszázados karrierje ellenére, amelyneksorán nemcsak zenei fotósként jutott el a csúcsra, hanem reklám- ésszerkesztőségi fotósként is hasonlóan erős önálló karriert futott be, Geredmindvégig kitartott egy fényképezőgépmárka mellett. Mindössze négy filmesmodellel dolgozott: az eredeti 500C-vel, egy további 500C-vel, egy 500C/M-el ésegy 500EL/M-el. Most már van egy digitális H3D-je is a személyes munkájához.

"Ezt az első fényképezőgépet a hatvanas években használtam,és kétségtelenül még most is meglenne, ha nem lopták volna el" - mondja."Egyszerűen nem vagyok az a fajta fotós, aki felszerelésmániás.Hasonlóképpen, pályafutásom során mindössze négy objektívet használtam; 50mm-es, 80 mm-es és 150 mm-es objektívvel kezdtem, és amikor megjelent,hozzáadtam a 120 mm-eset. Az 50mm mindig is a kedvencem volt - ezzel fotóztamHendrixet, és bár nem torzítja a dolgokat nyilvánvaló módon, a perspektívakissé eltúlozza a fej méretét a test többi részéhez képest, és tökéletes rockand roll képet eredményez."