•

Mikor jött el az a pillanat, amikor úgy döntöttél, hogy fotózással szeretnél foglalkozni?

Mindig is érdekelt az alkotás. Ennek voltak különféle szakaszai életem során. Kisgyerekként sokat rajzoltam, majd később tiniként sokat graffitiztem. Zenét írtam egy időben és hobbi szinten online mixeket is készítettem. Leginkább az alkotói folyamatot élveztem, kevésbé izgatott a végeredmény.

2009-ben fél évet Madeira szigetén töltethettem, és erre az alkalomra kaptam édesanyámtól egy kompakt FujiFilm Finepix 5700 kis kamerát, amivel teljesen autodidakta módon készítettem képeket, majd egyre célzottabban fotóztam dolgokat, amiket feltöltöttem az akkoriban nagyon népszerű Flickr oldalra. Úgy éreztem, hogy ebben a médiumban tudom a leginkább manifesztálni mindazt, amit valaha éreztem, láttam, átéltem.

Mit jelent számodra a fotográfia, mint médium?

Ez egy jó kérdés, amin sokat gondolkoztam mostanában. Az biztos, hogy mást jelent ma, mint amit pár éve és teljesen mást, mint amit az elején. Ez nagyon jó, hiszen egy jele annak, hogy fejlődök és változok.

Idén 12 éve dolgozom és alkotok ezzel a médiummal és sokáig úgy éreztem, hogy nem is igazán tudom, hogy mit is akarok ettől a kapcsolattól. Élveztem, hogy meg tudom mutatni a kamerán keresztül, hogy mi van bennem, de ez önmagában nem egy cél. Mai fejemmel azt gondolom, hogy túlságosan törekedtem a tökéletességre, talán a saját magam belső tökéletlenségeit, félelmeit, szorongásait ellensúlyozva. A fotográfia egy tökéletes menedék volt nekem erre, mindamellett, hogy nagyon élveztem a képek szerteágazó, de mégis limitált tulajdonságaival játszani.

Az elmúlt években, ahogy egyre inkább megismertem saját magam és mögöttem van két év londoni egyetem is, talán azt is eredményezte, hogy a fotográfia is könnyebben megtalálta a helyét az életemben, ami nagy öröm számomra, hiszen évekig nem tudtam, hogy mi vezet majd el erre a pontra.

Manapság a véletlenszerűséget, a tökéletlenséget, a véletlenül észrevett momentumokat élvezem. A gag-szerű élethelyzetekre, a nem megszokott, meghökkentő és érdekes képekre figyelek vagy próbálom őket megrendezni. Jelenleg számomra a fotográfia egy játszótér, ahol bármit csinálhatok: valamit, ami random, de lehet komoly, szomorú, kritikus, humoros vagy mindez egyszerre. Ha visszatekintek az elmúlt évekre, akkor úgy érzem, hogy nagyon egy típusú dolgokat figyeltem meg, nagyon próbáltam egy stílusában nem kiforrott vonalat követni, mind az alkotói és az alkalmazott munkámban. Mostanában azt veszem észre, hogy sokkal több dologra figyelek fel és vagyok érzékeny, mint régen. Ez borzasztóan jó érzés és nagyon felszabadító.

Megosztasz néhány részletet a kreatív folyamatodról? Vannak-e speciális technikák, módszerek, amiket kifejezetten szeretsz alkalmazni? Vannak olyan eszközök, amiket mindig magaddal viszel?

Mostanában teljesen az új dolgok, új irányok és a kísérletezés van nálam rivaldafényben. Ez igaz az alkalmazott és az alkotói munkáimra is. Szeretek a stúdióban papírokkal / színes fóliákkal, árnyékokkal, tükrökkel kísérletezni. Főleg az analóg része foglalkoztat az alkotásnak. Sok esetben a kamerával csak rögzítem azt, amit készítettem.

Mik a benyomásaid a Fujifilm GFX 100 II-ről?

Nem új számomra a GFX rendszer. A GFX 100 II előtt az GFX 50S-el fotóztam sokáig. Régóta vágytam egy középformátumú kamerára, ezért nagyon örültem, amikor annak idején megláttam, hogy a Fuji megjelent egy alternatívával, ami kisebb, kompaktabb és fürgébb, mint egy Hassleblad vagy a Phase One. A GFX vonalban, szemben a fullframe DSLR-ekkel, pont azt szerettem meg az 50S személyében, hogy lelassít. Ráteszed az állványra a kamerát, felcsavarod rá a kedvenc optikád, és gondolkozol. Majd amikor már minden összeáll - legyen a fény a tájon, tárgyon, arcon vagy egy enteriőrben - akkor exponálsz. Valahogy más a végeredmény érezte is, amivel megjutalmaz a gép, mert érzed, hogy a kamera lassúsága az 50S tekintetében szinte rákényszerít arra, hogy gondolkozz, mielőtt cselekszel. Úgy érzem, a GFX 100 II-t azért választottam, mert sokszor érezem az elmúlt időben, hogy szeretnék utólag kísérletezni különböző vágásokkal, amit a 100 magapixel lehetővé tesz.

Mindezek mellett néha jól jön a láthatatlan állvány is, ami a vázban lévő képstabilizátornak köszönhető. A 16 bit színmélységet is ide sorolnám, és persze minek után egy vizuális médiumról van szó, a váz kezelhetősége és külleme is nagyon megfogott. Szerintem az egyik legszebb váz, amit valaha használtam.

Milyen tanácsot adnál más fiatal fotósoknak, akik épp most kezdik a pályafutásukat?

Menjenek kiállításokra, múzeumokba, könyvtárakba. Utazzanak, olvassanak vagy hallgassanak podcasteket. Ne az Instagramot tekintsék alapvető inspirációs forrásnak. De talán ami a legfontosabb, hogy kísérletezzenek, menjenek és próbáljanak olyan dolgokat csinálni, aminek a mozgatórugója nem egy másik fotó, hanem egy érzés, egy hang. Fakadjon az egy filmből, zenéből, vagy könyvből.

Szerintem az a legfontosabb a fotóban és bármi más alkotói tevékenységben, hogy az ember megtalálja a saját maga hangját, ez pedig sok próbálkozás útján tud eljönni szerintem.

Van olyan dolog, amit szeretettél volna tudni, amikor belevágtál a fotózásba?

Ez egy út. Egy érdekes út, mint minden más pálya. Az ember tapasztal és tanul. Hiába mondták volna el az elején, amit esetleg nem tudtam, úgyis átkell élni bizonyos élethelyzeteket, amit az ember utána elraktároz magában és annak alapján megy tovább. Ez szerintem mind az életben, mind pedig a karrierben egyaránt igaz. Ahogy az ember személyisége fejlődik, úgy változik az alkotói folyamata és annak eredménye is. Ezt magamon tapasztalom és tényleg leírhatatlan élmény.

Mi van a fotós táskádban?

Több szettem is van, különféle eshetőségekre. Statikus vagy kevésbé mozgó dolgokra használom a GFX 100 II-t. Portrék, terek, tárgyak, városkép esetében. Fix Fujinon optikáim vannak: GF 30mm f/3.5, GF 45mm f/2.8, GF 80mm f/1.7, GF 110mm f/2. Szeretnék egy GFX 50R-t második váznak a GFX szettembe. Tetszik, hogy kompakt a mérete, mégis középformátum. Látok olyan élethelyzeteket, ahol jól ki tudná egészíteni a nagytestvérét.

A második szettem egy Nikon fullframe szett. Ez a csomag egy Nikon D850-ből, egy Nikon 100mm f/2.8 Macro és egy Nikon 24-70mm f/2.8 VR II optikából áll. Szeretem benne, hogy ez DSLR, ahol egy üvegprizmán keresztül látom a fényt. Sokszor pilot kamerának használom a D850-et, mielőtt elővenném a GFX 100 II-t, de vannak alkalmak, amikor dinamikus dolgokat fotózok, akkor nekem a 3:2-es képarány az, ami a szememnek kényelmes. Szerintem 4:3-mon nem mutatnak jól a dinamikus dolgok.

A harmadik crop szenzoros szettet pedig most tervezem megvásárolni. Az a pack egy Fuji X-T5 vázból, egy XF 35mm f/2, XF 50mm f/2 és XF 90mm f/2 optikából fog állni. Sokszor jól jönne egy aprócska szett utazásokra és rövidebb tripekre, ami pici, de mégis moduláris.

Mi volt az utolsó kép, amit lőttél?

Tegnap fotóztam egy Tom Dixon lámpa kampányt. Ezek mellett pár hete vettem egy éves bérletet az Állatkertbe, szóval az állatos képek gyakori vendégek az SD kártyámon.